A tudás hatalom! Tanulni!, tanulni!, tanulni!, ez a mondás állítólag Lenintől származik, de szerintem, mondhatta volna akárki, akkor is igaz. Minthogy Napóleon az a mondása is örökbecsű, hogy „minden közlegény a tarsolyában hordja a marsallbotot”. Ez az írás első látásra úgy tűnik a gyerekekhez, szól, de talán a szülök, és a pedagógusok felelőssége is nagyon nagy ebben a kérdésbe. Régen az a mondás járta:” nem kell tovább látni az eke szarvánál”, és csak kevesen igényelték a magasabb tudást. Ma már nem így van, mindenki igényelné a nagyobb tudást. Ma a boldogulásnak többek közt két útja, van, az első beleszületni a készbe, ez egy kényelmes gond nélküli élet, (lásd a sok arany ifjak). Már összeharácsolódtak a nagy vagyonok, amit aztán meg lehet örökölni és lehet élni, mint Marci hevesen. Akár tíz évig járni az egyetemre, mert a papa fedezi a költséget, ha nem ingyenes? A másik út: az „eladható” tudás megszerzése. Ez egy nehéz feladat, sok lemondással, verítékkel jár. Itt az iskolákban teremtődik meg a lehetőség, hogy a közlegényből akár tábornok is legyen. Itt a közös felelősségünk; szeretnénk –e hogy minél több tábornok legyen, vagy megelégszünk a közlegények sokaságával. A mai világban csak pénzel, vagy tudással lehet előbbre jutni. Miért kezdtem írni ezt az írást? Nézem a televízióban, olvasom az újságban, nagyon sok helyen, etnikai alapon szegreálnak, és kisegítő iskolába kényszerítenek gyerekeket, pusztán azért mert barnább a bőrük, és mert a faluszéli putriban látták meg a napvilágot. Mi lesz velük ebben a tudásra épülő világban? Nagyapám mondása volt „a tudás hatalom”. Ők nem hatalmat, de tisztes életet szeretnének, melynek alapja a tudás, és ha a tudás intelligenciával párosul, már nem lehet a perifériára száműzni őket!