Élni akarás! Szeretném előrebocsájtani szeretek élni, nagy bennem az élni akarás, és nem vesztettem akkor sem hitem mikor ott voltam közel a véghez! Kicsit fura bevezetés ez tudom, de megpróbálom kifejteni az életfilozófiám. A születésünkor már „megírt, könyvvel", jövünk a világra. Ez az elkövetkező sorsuk, amit végig kell járni! Ezen változtatni nem lehet, mert a sorsát senki sem kerülheti el! Fiatalon az ember nem gondol az elmúlásra, tanul, dolgozik, szórakozik és szinte gondok nélkül éli az életét -ez volt nekem a múltam, ami a mai viszonyok közt már sajnos nem állja meg a helyét! A gondtalan fiatalság lassan csak illúzió lesz! A változás első lépcsője, mikor a boldog ifjúkor megszűntével az ember családot alapít, házat épít, gyermekeket kezd nevelni, és a vállára veszi mindezek terhét! Éreztem én is annak a felelősségét, hogy már nem csak magamért vagyok, élek. A család felnevelése iskoláztatása felelőssé tesz, és sokat gondolkodtam azon, hogy most nem szabad elmennem, és bizony féltem az elmúlástól! Féltettem azokat, akinek én vagyok a támasza és féltem attól is, hogy lemaradok egy- két élményről, ami még vár rám! Nevezhetjük ezt halálfélelemnek!Szerintem ezen mindenki átesett ,csak mindenki másképp éli meg! Így hatvan felett rájön arra az ember, hogy ennek már nincs jelentősége! Már nem fél, hogy a könyve becsukódik, és érvényesül a világ rendje! Reggel, ha felébredek, mindig úgy gondolom, egy új élet első napja kezdődik, és örülök, hogy ez így van!