Nem vagy egyenlö! A Kisalföld december 28.-i számában a napraforgó című rovatban olvastam egy hosszú riportot Mága Zoltán hegedűművésszel. A riport csak megerÅ‘sített abban, amit úgy is tudtam róla. Érzékeny, mindenkin segíteni akaró művész, aki a jótékony hangversenyek egész sorát adva segít a bajbajutottakon. Ami engem igazán megfogott, az a riportban elhangzott utolsó mondata: „Egyébként most utasítottam vissza egy ötéves Las Vegas-i szerzÅ‘dést. Felülhetnénk a repülÅ‘re, és családostul letelepedhetnék Amerikában. De soha nem tennék ilyet, nem hagynám itt a hazámat, amelyet nagyon szeretek, és tudom ö is szeret engem.”mondja ezt egy olyan ember aki, egy ma Magyarországon másodrendű fajként számon tartott embercsoportból emelkedet fel csúcsra! A legmagasabb körök tapsolják a művészetét, és ismerik el a tudását. Nem titkolja a származását, talán ö is azt vallja amit Choli Daróczi József író, műfordító: „Két aranypánt van a homlokomon, az egyik a magyarság, a másik a cigányság. EgyikrÅ‘l sem kívánok lemondani, hiszen mindkettÅ‘ az enyém” Régen a hivatalos iratokban feltették a kérdést a nemzetiségre, anyanyelvre vonatkozóan. A sok száz éve letelepedett cigányok válasza: Magyar, de mindhiába, a látható jelek alapján már rajt is a bélyeg, nem vagy egyenlÅ‘! Mága Zoltán mondhatná azt, amit a költÅ‘: „magyarabb vagyok én a magyarkodó magyaroknál”! Vajon elhiszik neki? Remélem! A riport kapcsán nem hagy nyugodni a gondolat, kormányok jönnek, kormányok mennek, jó programok születnek, milliárdokat elköltenek, és minden marad a régiben! Vajon miért? Vajon hány évszázadot kell várni a válaszra? .