Egyenes Derék Drága édesanyám mondogatta: becsüljétek meg ezt a rendszert, mármint a szocializmust, mert ez tanított meg engem arra, hogy egyenes derékkal is lehet élni! Nem volt ő semmilyen pártnak, egyesületnek tagja, hívő katolikus volt, az is maradt élete végéig. Hogy mégis elszánt híve volt a szocialista rendszernek azt ő úgy mesélte: Tizenhárom évesen már napszámosként dolgozott a Ponyvádi uradalmi birtokon. Az uraságot nem ismerte, mert az nem ott lakott, és nem is látogatta a birtokot, de annál jobban a helytartóit, a gazdatisztet, meg a pallérokat. Ők voltak a birtok korlátlan urai, szinte már pallos joggal rendelkeztek. Pálcával jártak a kapások után, és aki felemelte a fejét annak már csattant is a hátán a pálca, aki pedig egy szál gazt elhagyott annak fenéken rúgás volt a „jutalma”. Nap, nap után alázták meg az emberségüket, de enni, élni kellett ezért aztán lehajtott fejjel tűrtek, mert nem volt más választásuk. A háború után sem volt sokkal könnyebb, de nem kapott pálcát, ha felemelte a fejét, és nem kellett elszívlelni a megaláztatásokat, ha panasza volt meghallgatták, és lehetőség szerint segítettek. Csak egy példa: 1963. –ban a régi tömés házunk a belvíz következtében megrongálódott, és le kellett bontani. Kedvező banki hitellel (2 % kamat) újat-modernt építettünk a helyébe, és szerettük volna a villanyt is bevezettetni, csak az volt a bökkenő hogy az utcában nem volt vezeték. A tanácselnök három év múlva ígérte a hálózatot. Anyám leült, és irt egy levelet Kádár Jánosnak és csodák csodája egy hónapon belül égett a villany nálunk! Miért jutott eszembe mindez, mert sajnos azt kell látnom, hogy megyünk visszafelé, anyám fiatal korához! Az ember már nem érték, sok helyen csak bio robotként üzemeltetik, és ha nem kell, akkor eldobják! Aki munkát, megélhetést akar, annak mindent vállalni kell, hétvégi műszakot akár éjszaka is, alapbérért, vagy ha nincs más közmunkát éhbérért! Édesanyám, ha élne, biztos mondaná: na, fiam újra törik a derék! Zs F Tét