Tisztelet az Idöseknek! Nem is olyan rég, még az én gyerekkoromban, az ötvenes években, is gyakori volt, hogy három nemzedék élt egy fedél alatt. Ezekben a családokban a kialakult szokások alapján bizonyos rend volt. Ilyen volt például, a családon belüli munkamegosztás vagy, az asztalnál az öregek előjoga volt, hogy elsőnek vehettek az ételből. Így mutatta ki a család az irántuk való tiszteletét, de fontos döntések előtt is kikérték a véleményüket. „Papa, mama, maguk hogyan gondolják?” Nagyon sok esetben a tapasztalt öreg véleménye lett a döntő! Változott a világ, bizonyos esetekben az előnyére, de sok esetben a kárára! Eltűntek a nagy háromnemzedékes családok, és az öregek magukra maradtak, már senki sem kíváncsi a véleményükre, és egyre inkább azt érzik, hogy haszontalan emberek lettek. A család szeretete megmaradt, de csak havi egy-egy alkalomra korlátozódik! Talán még érthető is, mert a megélhetésért folytatott harc minden időt leköt, amiből azután a szülőknek már nem sok jut. Pedig szerintem a romló demográfiai helyzetünk egyik megoldása volna, ha a fiatalok mellett ott lehetnének a nagyszülők, akik vezetnék a háztartást, és vigyáznának a gyerekre. Ennek kettős haszna volna, egyrészt megnőne, a gyermekvállalási kedv, másrészt az idős ember sem érezné feleslegesnek magát. Talán még az a gond is oldódna, ami ma nagyon sok nyugdíjast súlyt, az alacsony nyugdíj, amiből ha a rezsit kifizeti nem sok marad ,és igen össze kell húzni magát a következő illetményig . Pedig az itt –ott felröppenő kósza hírek szerint sajnos nem a legjobb kilátások elé néz a nyugdíjas társadalom ,mert sokan úgy gondolják ,hogy az öreg az csak felesleges „ kenyérpusztító”! Remélem, és tudom, a többség azért nem felejti, hogy mivel tartozik az elődöknek!