Karácsonyi ebéd!

Szerelmem a Balaton! 1969.- ig. működött a Győr - Alsóörs közti közvetlen vasúti közlekedés, és könnyű volt lejutni a Balatonra. A baráti körömmel gyakori vasárnapi program volt az egynapos kirándulás. Reggel az első vonattal leutaztunk, este pedig vissza. Majd pár évig megszakadt a kapcsolat a Balatonnal. Megházasodtam és építkezésbe fogtunk, se idő se pénz nem volt a nyaralásra. 1976 tavaszán egy hirtelen ötlettől vezérelve megkerestem a szakszervezeti bizalmit és kértem, hogy adjon nekünk beutalót a Balatonra. Meg is kaptuk, de a cégnek nem volt saját nyaralója, ezért Almádiban bérelt egy családi háznál két lakrészt. Szerencsénk volt, mert a lakás közel volt a strandhoz, és hogy ismerős család kapta a másik lakrész. A szomszédink két kislánnyal, mi pedig a csak a nagy lányunkkal voltunk, aki akkor volt három éves, a tíz hónapos fiút itthon hagytuk a mamánál. A feleségem még soha nem volt a Balatonnál ezért neki mindent fel kellett fedezni, a lakótársak szintén nem jártak ott, és együtt fedeztük fel Almádit és környékét. Akkor már híres volt a Veszprémi állatkert ahol szintén egy nagyon szép napot töltöttünk. Pár év kihagyás után 1981-ben az addig hat főre bővült családdal vágtunk neki az útnak. Kocsink még nem volt, és vonattal közlekedtünk . A kicsit kivéve ,egyéves volt, mindenki cipelt valamit ,és három átszállással értük el Almádit. Nyolcvanegy óta nem múlt el olyan nyár hogy kimaradt volna a balatoni nyaralás. Jobbára az északi parton jártunk, de voltunk egy éven Szántódon, és egy éven, Siófokon, de általában Füred, Csopak, Almádi volt a nyaralási célpont, mivel a cég ezeken a helyeken bérelt nyaralási lehetőséget. 1987-ben céget váltottam, és ez a cég, Alsóörsön bérelt egy lakást, az óta Alsóörs az évi nyaralási helyünk. Közben a cég megszűnt, de nekünk a háziakkal kialakult egy baráti kapcsolat, és továbbra is tőlük béreltük a lakást. A barátság az óta is tart, de közben megjelent az Üdülési Csekk utalvány, amit ők nem tudtak elfogadni, ezért kerestünk egy olcsó panziót, és ott béreltünk szobát, és az óta a Cogéria panzió az éves nyaralásaink szálláshelye. Közben a gyerekek felnőttek, és más utakon kezdtek járni, már nem jöttek velünk, de azért úgy időzítették (időzítik) a nyaralásuk, hogy Alsóörsön, ha pár napra is, de együtt legyünk. Hiába a Horvát tengerparti nyaralás, azért a Balatont nem hagyják ki, mert őket is sikerült megfertőznöm a Balaton szeretetével! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Karácsonyi ebéd! yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy Karácsonykor, is mint mindennap leültem a számítógép elé, egy kis politika, kitekintés a világra, friss hírek, ezek, amik érdekelnek. Nézem az egyik hírportál tudósítását a Budapesti ételosztásról. A hosszú sor láttán belesajdult a szívem! Ennyi a rászoruló? Ilyen hosszúsor még nem volt soha! El sem hinném, ha nem látom! A rendszerváltás után jött divatba a Karácsonyi „ingyen leves” osztás (őfőméltósága Horthymé nagyasszony példája nyomán). Talán így akarták kárpótolni évente egyszer, a munkától, megélhetéstől megfosztottakat, és letudni a kötelezőnek tartott évi egyszeri jócselekedetet! Emlékezem rá különböző nagy vállalkozok állítottak sátrakat, és a vezetők saját kezűleg mérték az ételt! Ez már a múlté! Az igaz hogy a vállalkozok, adományaiból kerül az étel az asztalra, de csak pusztán azért, hogy a neve bekerüljön a köztudatba, hogy X. Y. is adakozott tehát Ő is jó ember! Nézem a sorba állókat, és nem mind csöves, és hajléktalan! Nagyon sok a valaha jobb időket megért ember, látszik rajtuk, az öltözetük, a viselkedésük erre enged következtetni! Egy jólöltözött szomorú öregúr szinte sírva mondja – már három hete nem evett meleg ételt-, és elfordul! Nem tudom átélni a helyzetét, mert hála Istennek még nem kellet megalázkodnom egy tányér ételért, de bele képzelem magam a helyébe, hogy szégyelleném, ha egy átdolgozott élet lezárásaként az ingyen konyhán kellene évente egyszer jóllaknom! De három nap, és vége a szeretet ünnepének az ennivaló elfogyott a sátrak eltűnnek, de maradt a nyomor a kilátástalanság azoknak, akiknek három napig „mennyország” volt! Most kihez fordulhatnak? Akinek a rezsi feladása után már csak nagyon szűkösen futja élelemre? Ki fog rajtuk segíteni? Talán a kormány, vagy a szuper gazdag elit tagjai? Nekik más dolguk van: a vagyonuk gyarapítása! Az éhes pedig álmodok, mikor lesz újra Karácsony? Miért nincs legalább hetente? xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Diák Tüntetések! yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy A diák tüntetések kapcsán nagyon sok vélemény kerül felszínre pro, és kontra. Van, aki a diákok mellé áll, főleg az idősebb generáció tagjai, akik még nem tudták mi az a tandíj, és mi az a keret szám! Nekik még az volt a természetes, hogy a jó iskolai bizonyítványt követően egyenes út vezetett az egyetemre, ahol ingyenes kollégium, ösztöndíj várta őket. Ha a szülőt kellett megagitálni azt is megtették, csak menjen a gyerek az egyetemre. Volt ennek praktikus oka is, a háború után szerették volna, ha minél előbb kialakul egy új értelmiségi réteg a munkás, illetve paraszt fiatalokból. Tőlünk, a faluból is sokan kerültek ez idő tájt egyetemre! Sokáig tartotta magát ez az elv, én például szakmunkásként 1976-ban kezdtem el a technikumot, levelező tagozaton Nem hogy fizetni nem kellett, de kaptam évi 12 nap pótszabadságot, fizették az iskolában eltöltött időt, sőt még az útiköltséget is. A tanultaknak csak egy hányadát tudtam hasznosítani a munkám során, de a többi ismeretnek is hasznát vettem, mert szélesebb látókört, és olyan tudást adott, amit máshol esetleg egy másik munkahelyen, vagy az élet egyéb területén, hasznosítani tudtam. Visszatérve a mai viszonyokra, sajnos beidegződött az emberekben, ha valaki diplomát szerzett annak „nyakkendős, aktatáskás, íróasztalos „munkahely dukál. Ez így nincs jól! Szerintem mindenkinek biztosítani kellene a jogot a tanulásra, de azzal a kikötéssel, ha az általa szerzett tudásra a munkaerőpiacnak nincs szüksége, akkor más, bármilyen munkát hajlandó elvégezni! Nem tartom ördögtől valónak, hogy a nagy értékű, és nagy tudású gépek irányítását esetleg egy kommunikációs szakon végzett diplomás lássa el! Lehet, hogy az egyetemi tanulmányai során, nagyobb problémamegoldó képességgel ruházták fel, mint egy szakmunkást, és válaszokat tud adni a miértekre! A hazánkat fejlődésben messze megelőző országokban évtizedekkel ezelőtt rájöttek az ország fejlődésének a záloga a „kiművelt emberfők sokasága”! De ezt mi is tudjuk, mert már Gróf Széchenyi István is leírta: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”. Most azt mondják nincs pénz az oktatásra, és nincs szükség rá, hogy sok „kiművelt” emberfő legyen! Csak azt felejtik el, hogy a mai spórolással a holnapot esszük fel! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Az elveszett emlékek! yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy Vannak, az embernek rossz napjai, mikor úgy érzi mély gödörbe került! A világ összeesküdött ellene, és akármibe fog semmi sem sikerül! Ilyenkor szeretne elbújni, és kizárná a világot mintha az nem is létezne. Számomra egy ilyen nap október huszonegy, az eltávozott fiam születésnapja. Szándékosan nem írtam azt, hogy meghalt, vagy elhunyt, mert Ö mindig velem van, csak nem látom! Amióta a gyermekeim elhagyták a házat, és a maguk útját járják, üres a gyerek szoba, és itt tartjuk a családi relikviákat, a családi fényképalbumokat. Rossz napjaimon ide szoktam elbújni . A régi fényképek nézegetése közben felidéződnek bennem a fotókhoz tartozó történések . A balatoni nyarak, a gyönyörű tájak ahol túráztunk , a szép Magyar városok, ahol jártunk! Az emlékek felidézése feltölt, és új erőt ad, és optimistává tesz, hogy nem szabad feladni! Nézem a televízióban a vörös iszap okozta károkat. Szörnyülködök, sajnálkozok, és amiben tudok, segítek, pénzel, adománnyal próbálom, enyhíteni az ott lakok veszteségeit Az össze fogás épít majd új házakat, amit a jó emberek adományaiból be is lehet rendezni. Az élet előbb utóbb visszatér a régi kerékvágásba, csak az elpusztított emlékeket nem lehet vissza adni! Az elpusztult a családi fotók, a kedvenc tárgyak, olyanok, amitől a gazdája semmiért sem vált volna meg, ami másnak talán kacat volt, de neki egy kedves emléket jelentett! Lehet, hogy sokan ezt másképpen gondolják, vagy én vagyok egy kicsit szentimentális, de szerintem emlékek nélkül nagyon nehéz az élet! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Aggódás! yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy Ne aggódj, miért aggódsz, szól a szlogen! Tényleg miért is? Beteg a gyereked? Éjszaka nem alszol, figyeled a lázát, hogy mikor kell beavatkoznod! Kórházba fekszik valamelyik közeli hozzátartozód? Rohansz látogatni, együtt érzel, segíteni akarsz. Természeti katasztrófák balesetek! Aggódsz? Igen! Miért is? Mert érző felelős ember vagy, aki szívén viseli a mások baját, és szívesen segít, ha tud! Ilyen vagy? Igen! Akkor az én mércém szerint te a jó emberek táborát szaporítod! Több, mint hatvan évvel a hátam mögött bizton állíthatom, az emberek javarésze az aggódok, kategóriába tartozik. Sajnos a mai életünk egyre több aggodalomra ad okot! Aggódik a nyugdíjas, vajon lesz e még holnap is jövedelme, de ha lesz is, mire lesz elég. Aggódik a dolgozó lesz e holnap munkája ,és tud e a családnak kenyeret adni az asztalra , tudja e fizetni a sárga csekkeket . Aggódik a vállalkozó ,hogy vajon mikor kell csődöt jelentenie. De az egyetemista sem lehet abban biztos, hogy a diplomája nem csak értéktelen papír lesz! Ez a fajta aggodalom már nem természetes aggódás, ez mérgezi a lelket, ez szomorúvá, depresszióssá tesz! Ezért is olyan a hírünk Európában, hogy a Magyar egy búskomor nemzet! Vajon így kell ennek lenni? Mit, és hol rontottunk el? Hogyan lett a „legvidámabb barakk”-ból egy lefelé néző lesütött szemű nemzet? Kérdés, kérdés hátán csak a válasz késik! Vagy nincs is válasz? xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Elmélkedés, Számvetés! yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy Egyik barátommal beszélgetve, egy korukhoz illő téma is előkerült, mégpedig a visszatekintettünk a megtett útra, amit bejártunk. Igen, hatvan felett nyugdíjasként, az ember már számvetést készít, hogy a fiatalkori teveiből mi az, ami megvalósult és mi az, amivel az élet adós maradt Egyben megegyeztünk, születésünkkor már egy megírt „könyvvel”, jövünk a világra, ebben van leírva az, az életút, amit be kell járnunk. A megírt sorsunkat kikerülni nem tudjuk, azt kell megélnünk. Persze fiatalon az ember tervez, tervezi a jövőt, és hogy mit szeretne elérni. Mi olyan korban voltunk fiatalok, amikor egy falusi fiatalember csak szerény terveket szövögethetett. Egy jó szakma tanulása, családalapítás, egy szép családi ház, egy autó. Nem nagy tervek, de valóságosak. A szakmát kitanultuk, sőt mindketten érettségivel vezető beosztásból mentünk nyugdíjba. Szoba jött a család is a meghitt kapcsolat a párunkkal, akivel közösen olyan gyerekeket neveltünk, akik hasznos tagjai lettek a társadalomnak, szeretetre, tiszteletre tanítottuk őket. Talán nem csak a génjeinket sikerült átadni, de a teljes lényünket, hogy bennük éljünk tovább. Közben meglett a ház, az autó, és most már nyugodtan hátradőlve hallgatjuk az unokák csacsogását Ezt vártuk, ezt kaptuk, és ez így jó! Vannak emberek, akik túl nagy célokat tűznek maguk elé, aminek a megvalósításába belerokkannak. Hajtanak, állandó időzavarba vannak, és amikor a könyv becsukódik, kiderül, hogy semmit sem ért az életük! Igaz az a bölcsesség: álmodj nagyot,szépet, de tervez reálisan ,és akkor nem ér csalódás! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Genetika, vagy valami más? yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy Az egyik genetikával foglalkozó magán vállalkozás, egy képviselő kérésére, kiállította az illető úr pedigréjét, miszerint a génjei nem mutatnak azonosságot a zsidók, illetve a cigányok génjeivel. Gondolom az volt a vágya, hogy ország világ előtt bebizonyítsa, a génjei nem keveredtek az aljanép génjeivel, és így ö egy tisztavérű árja. Kíváncsi lennék a vizsgálat miért nem terjedt ki arra, hogy a gének tartalmaznak e avar, besenyő, tatár ,török, kun , oláh ,szerb, tót ,sváb, stb. géneket ,mert ha igen akkor ö nem egy tisztavérű magyar! De hát van egyáltalán az ország területén, aki István királyig visszavezethető családfával rendelkezik? Gerö András történész professzor szerint az vallhatja magát magyarnak, aki legalább 300 éve visszamenőleg tudja igazolni a családfáját. Ceizler Endre genetikus professzor szerint a képviselő urat „megvezették”, mert a tudomány jelenlegi állása szerint a hazai emberek génjei nem mutatnak faj szerinti eltérést De azt is mondta a professzor úr, hogy a Magyarság nagyon erős gén állománnyal rendelkezik, azért mert az itt átvonuló népek génjei keveredtek az itteniekkel és ez alkotott egy nagyon erős elegyet! Ezért sokat bíró erős, okos nép a Magyar! A képviselő úr által képviselt fajelmélet pedig egyszer már nagyon sok embertársunk életébe került! Remélem ez mostani eset egyedi, és az is marad! Mert ha újra pedigrét fognak osztogatni, az bizony előbb utóbb nagyon sok embertársunk életébe kerülhet! Bízom benne, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát, mert az emberek többsége nem ezt akarja, csak az a baj hogy a növekvő szegénység bűnbakokat követel, és vannak, akik erre játszanak, politikai haszonszerzésből! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Advent! yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy Elkezdődött az Advent, a csodavárás, a megváltó eljövetelének a várása Várjuk a megváltó megszületését, aki Karácsony estélyén jön a világra, majd halálával megváltja a világot az eredendő bűnöktől, Eltörli a bűnt, és a jóság magvát hinti az emberek közé. Várjuk a csodát, a lelkünk tele örömteli várakozással, de közben árnyék vetül a szent várakozásra! Mert hiába várja a csodát a munkanélküli, aki nem tudja miből lesz karácsonyfa, és a fa alá ajándék a családnak, és mit tesz az ünnepi asztalra. De a hajléktalan is hiába reménykedik a csodában, majd talán Karácsonykor jut hely a melegedőben, és az ingyen konyhán egy tányér meleg leves. De milyen a csodavárása annak, akinek már se villany se gáz se fűtés nincs a lakásában, és várja a végrehajtót, aki az utcára teszi. Ők azok, akik a megváltó eljövetelének boldogságán kívül másban is reménykednek. Reménykednek egy emberi életben, ahol, ha szűkösen is, de boldogan élhetnek, ahol nem nyomaszt a ma nyomorúsága, és a holnap terhe. Miért lett ilyen a világ? kinek a felelőssége? Talán az akarta ezt a világot, akit elbocsájtottak a munkából, és az ezredik munkahelyen küldik el „majd értesítjük” címszóval? Vagy ahol a nincstelenség szülte torzsalkodás miatt szétment a család, és az utcán tengeti életét, aki még él, de kitudja meddig? Vagy az, aki felett ott lebeg a Damoklész kardja, hogy mikor lesz földönfutó nincstelen? Vagy az a rokkant, akinek most szűnik meg az amúgy is szűkös járandósága? De nincs jobb helyzetben a nyugdíjas, akinek egyre kevesebbet ér az ellátmánya! Ha cinikus akarnák lenni, most azt mondanám, mindenki azt kapja, amit érdemel! Kineveltünk egy léhűtő, magát mindenhatónak képzelő „úri”társaságot, akiket nem a nép java csak a saját haszna érdekel! Akik azt gondolják, hogy a hatalom automatikusan tudással is jár! Tévednek, és a tévedésük árát mi fizetjük! Igen, talán egyszer eljutunk oda, hogy az Adventról mindenkinek a csoda, a megváltó eljövetele, és nem a sötét jövő kép jut az eszébe! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Születés! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Karácsony a szeretet mellett, nekem a kisded megszületésének gyönyörűségét is jelenti! A születéssel kapcsolatban két dolog foglalkoztat az utóbbi időben: az egyik az otthonszülés, a másik az új alkotmánytervezet egyik pontja, mégpedig a méhen belüli magzati élet védelme! Miért foglalkoztat férfi létemre ez a két dolog? Mindkét témában úgy érzem, csorbul az egyéni szabadságjog! Az első történetben a kismama úgy dönt, hogy otthon kívánja megszülni a magzatát! Szerintem joga van hozzá eldönteni, hogy kockára teszi a saját, és magzata életét. Keres egy szülészt (bábát), és várja a csodát, a gyermek születését. Ha gond nélkül zajlik a szülés, akkor semmi gond ,de ha probléma adódik ,márpedig miért ne adódhatna, akkor a „szigorú” törvény rabláncon viszi el a szülészt (Geréb Ágnes),pedig nem ö döntött úgy, hogy vállalja a rizikót! Megértem, ha a kismama a saját ágyában kíván szülni, de azt már nem, hogy a jól felszerelt korház helyett miért választják az úgynevezett „születésházakat”ami valószínű sokkal drágább, mint a korház! Téten 1954.- be épült a korház természetesen szülészeti osztállyal is. A testvéreim közül hárman otthon születtünk, bába segítséggel, a kisöcsém pedig természetesen már az új korházban! A feleségem is négy gyermeknek adott életet, de eszébe sem jutott az otthonszülés! A másik dolog, a tervezett alkotmánymódosítás szerint az anya nem dönthet arról, hogy a nem kívánt terhességet meg kívánja tartani, vagy sem! Megszűnik a lehetősége a mérlegelésre, hogy vállalhatja-e egy gyermek tisztességes felnevelését! Tudom, csökken a népesség, de ne kívánjuk azt, hogy egy megtévedt iskolás tini lány, vagy egy nyomorban tengődő anyuka vállalja egy gyermek tisztességes felnevelését! Gondolom, a törvény arra alapoz, hogy a nem kívánt gyermekeket majd örökbe fogadja valaki,vagy ha nem ,akkor az állam neveli fel őket „rabszolgának”Vajon jó lesz ez? Valakiknek biztos! yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy A ladikra várva! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Olvasom az újságot. Többek közt a vége felé lévő gyászrovatot sem hagyom ki. Ez nem morbiditás részemről, inkább őszinte érdeklődés. Érdekel a korosztályomból ki távozott,és vajon ismertem- e az eltávozót ? Sajnos egyre többen lesznek az ismerősök, korombeliek, akikhez valamilyen módon kötődtem. Keret; benne a név, igen öt is ismertem: munkatársam volt, szerény, családszerető ember, aki éjt nappallá téve dolgozott, otthont teremtett a családnak. A gyerekeit taníttatta, biztosítva számukra a könnyebb megélhetést; a biztos jövőt. Ha nagy szavakat akarnák használni, azt mondanám, feláldozta magát a család boldogulásáért. Szerintem mosolyogva távozott, mert nem élt hiába, és nyomot hagyott maga után. Másik keret, másik ismerős név: egy mának élő felületes ember, akit a család nem érdekelt, csak a szórakozás a léhaság, az élvezetek hajszolása. Fütyörészve, semmivel sem törődve, felelősségtudat nélkül élte le az életét. Nem épített fészket, és nem nevelt gyereket. Most mindketten Kháron ladikjára várnak, hogy egy másik világba vigye őket, és eltűnjenek a semmibe. Miért írtam erről? Sokszor gondolkodom, vajon irigylem-e azokat, akik fütyörészve gondtalanul élik az életüket? Igen irigylem őket! De akkor miért nem ezt az életformát választottam? Mert szeretném, ha egy parányi nyom maradna utánam, és mosolyogva távozhatnák; mert tettem valamit. yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy A méhecske! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Ahogy közeleg a Mindenszentek, a szokásosnál is többet gondolunk az eltávozott szeretteinkre, ismerőseinkre. Előjönnek történetek, a közös múlt emlékei. Egy ilyen emléket szeretnék megosztani, ami igaz, hogy nem velem történt, de olyan szép és megható, hogy mikor a barátom elmesélte nekem, nagyon szíven ütött! Íme, a történet: Csúnya borús, ködös október végi délután volt, évekkel ezelőtt. A barátom ismerősét, jó barátját temették. Bár én személyesen nem ismertem, de a faluban, ahol lakott, mindenki szerette, mert jóravaló tisztességes mindenkin segíteni akaró ember volt! Egyetlen szenvedélye a méhei voltak, sokszor napokig nem lehetett látni a faluban, ilyenkor a méhek körül foglalatoskodott és méheiben gyönyörködött. A temetésen nagyon sokan voltak, szinte az egész falu. Mikor a szertartás abba a stádiumba került, hogy a koporsót a sírgödör fölé helyezték, és a tisztelendő úr a búcsúztatót mondta, egy méhecske repült a koporsó fölé, a sok virágot semmibe véve, tett három kört a koporsó felett, és elrepült a méhész háza felé. A barátom döbbenten fordult a mellette álló hölgyhöz. Láttad? Igen! Tehát nem csak az én vízióm volt - mondta a barátom,-és az óta sem találok magyarázatot a történtekre! Vajon elbúcsúzni jött a kis rovar a gazdától, a baráttól, vagy csak véletlen volt, hogy arra járt. Nem tudom! Mikor a történetet a barátom elmondta nekem az lett a szent meggyőződésem, hogy a méh nem véletlenül repült oda! Elköszönt… yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy Haza szeretet! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nagyon sokféle módon sorolják csoportokba az embereket, nemzetiségük, tulajdonságaik, vallásuk, pártállásuk, és még sok száz ismérv szerint. Én is megpróbálok, egyfajta tulajdonság szerint jellemezni, ez a tulajdonság a röghöz kötöttség. Azt mondják, a magyar ember nem szívesen hagyja el a megszokott helyét, és valami megmagyarázhatatlan szeretet, ragaszkodás köti a földhöz ahol született, és felnőtt! Persze voltak időszakok, például a nagy világválság, amikor József Attila szavaival élve „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”vagy a második világháború után, amikor sokak kényszerből, mások a félelem miatt mentek új hazát keresni. 56 után is nagyon sokan a megtorlástól való félelem, illetve a kalandvágy miatt hagyták el a hazát, de nem mertek itthon maradni a megnyitott börtönökből kiszabadult bűnözök sem. Ezek voltak a kivételek, de ha egy Győrinek azt mondták, hogy Miskolcra kell menni, dolgozni, és ott sokkal jobbak a lehetőségek, inkább felmondott, de nem ment. Nem hagyta el a szűkebb pátriáját .A rendszerváltás után mikor már szabadon lehetett nyugaton munkát vállalni nagyon kevesen éltek a lehetőséggel. Statisztikai kimutatás szerint, a volt keleti blokk országai közül Magyarországról volt a legkevesebb munkavállaló a nyugati országokban. Sajnos az elmúlt egy két évben változott a trend. A hazaszeretetet, a ragaszkodást egyre jobban felülirtja a kilátástalanságtól, a létbizonytalanságtól való félelem. A megkérdezett fiatalok egyre többen gondolják úgy itt számukra nincs perspektíva, és el akarják hagyni az országot! Ez lesz a mi végzetünk, mert ha elmennek a fiatalok, és felborul a nemzedékek közti egyensúly, ami már most is ingadozik, vagy kihal az ország, vagy mint a történelem során nagyon sokszor külföldi telepesekkel kell újra népesíteni az országot! Talán még nem késő változtatni, és a politikusainknak azon törni a fejüket, hogy mivel lehetne elérni, hogy Magyarország újra vonzó legyen fiatalok számára, és újra „röghöz kötöttek” legyenek! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx T.SZ. Sirató! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Olvasom a Kisalföld SMS rovatában, hogy a falusi ember a gazdálkodás helyett az ipari munkát választja, és elveszi a városiak elöl a munkát, a kenyeret! Ez a kijelentés nagyfokú tudatlanságból, és rossz helyzetismeretből adódik. Elmondom a véleményem. Negyvenöt előtt tíz hold föld már komoly birtoknak számított, ami az akkori igényszinten egy család megélhetését tudta biztosítani. Ez tartott a z ötvenes évek végéig, amikor is megkezdődött a tsz ­-ek szervezése. A földnélküliek közül már előtte is sokan próbálkoztak az iparban, de a tsz-ek elöl menekülve nagyon sok „kisgazda” otthagyva a földet, és vállalt munkát a városban. Közben megerősödtek a gazdaságok, és egyre jobban ment az ott dolgozóknak. Rendes fizetésért szinte gyári munkásként dolgoztak, amihez még hozzájött egy kis háztáji gazdaság is. Viszonylag jól éltek a tsz dolgozok! A téti tsz. a hetvenes években kb. 350 – főt foglalkoztatott, de a melléküzem ágak megszűntével is olyan 270-fös volt a létszám. Ennyi családnak tudott megélhetést biztosítani a téti föld .A rendszerváltás új kihívás elé állította az embereket . Kaptak 5-6 hektár földet, amit gép és eszköz híján nem tudtak megművelni. Ha lettek volna eszközök, akkor is egy család mai szintű fenntartásához minimum 50 hektár földre volna szükség. Nem volt más lehetőség, föld eladásra került, a tulajdonos pedig álláskeresővé. Született ugyan a városhoz tartozó földterületen pár magángazdaság, melynek a munkaerő felvétele 15-20 fő. Ezért nem tartom szerencsésnek, mikor a tudatlanok azt mondják „a paraszt menjen kapálni” mert nincs hol, és nincs mit! Valahol olvastam egy neves amerikai közgazdász nyilatkozatát miszerint: nagy butaság volt a háború után a jól menő nagybirtokok feldarabolása, de még annál is nagyobb butaság volt a tsz –ek szétrombolása! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Szülőföldem! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Szülőföldem szép határa........nincs Téten olyan ember, aki ne ismerné e sorokat,és ha nem is tudja végig mondani a verset, de a kezdősor mindenkinek azonnal Kisfaludy Károlyt, városunk nagy szülöttjét juttatja eszébe! Büszkék vagyunk rá, mint ahogy minden olyan Tétire, aki nevet, rangot szerzett a városunknak. Városunknak? Milyen jó leírni azt, hogy városunknak, igen már tíz éve városi ranggal büszkélkedhetünk. Ha valahol megkérdezik hová való vagyok, büszkén mondom: Téti. Sokan, főleg az ország túlsó végén visszakérdeznek, és hol van Tét? Győr és Pápa közt félúton a válasz, és így már el tudják helyezni. Büszkén vallom, téti vagyok, itt születtem, és az óta is itt élek, ide jövök haza, és a gyökereim a téti földben kötődnek. Hála Istennek még hosszú időt nem töltöttem távol, így csak elképzelni tudom mit jelent a szülőföldtől távol élni, mert édesanyám, aki a szomszéd faluból származott, élete végéig Csikvándra „ment haza”Szeretem az itt élő embereket, szorgalmas jóravaló emberek lakják a városunkat, akik tudnak örülni minden pozitív változásnak, a mi a városban történik, ha közben bírálatok is elhangzanak azt is a jobbító szándék vezérli. Sok minden történt az elmúlt tíz évben, Kistérségi központ lettünk, amivel a régi járási székhely rangunkat kaptuk vissza. Okmányiroda, földhivatal, gyámügy, munkaügyi hivatal létesült, és ami újólag büszkeségre ad okot, elkészült a Kistérségi Gyógyító ház, ami nagy valószínűséggel 2012. január 2.-án már betegeket fogad. Igen, ha nem is a kívánt ütemben, de fejlődik a város, a mi városunk. Tétiek szeressük a városunkat, és legyünk büszkék rá, hogy Tétiek vagyunk! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Virítsd a lóvét! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Az államtitkár szerint az egészségügyi dolgozok, orvosok, szak ápolok, azt követelik, hogy „virítsa a lóvét”! Kicsit fura a szleng az államtitkár szájából, de hát mi értjük, fizessen többet vagy, az orvosok veszik a vándorbotot, és irány nyugatnak! Mi meg itt maradunk orvos, szakápoló nélkül, az államtitkárral, aki vajon képes lesz egyedül is pótolni az eltávozókat? Nagyon ügyes, talán megy neki! Olvasom, sokan megkérdőjelezik etikus- e az ingyenes diplomát külföldön hasznosítani? Talán még igazat is kell adni a kérdést negatívan feltevőknek, bizony sok –sok millióba kerül egy orvos kiképzése, amit mi adófizetők állunk! Az igazságérzetem is azt mondatja velem, hogy az ingyen kapott tudást igenis nekünk szolgálja meg az orvos! Szerintem két megoldás is létezhetne, az egyik, legyen fizetős az egyetemi képzés, és akkor a vásárolt tudását ott adja el, ahol többet kap érte, a másik, az időre szóló tanulmányi szerződés, bár a tanulmányi szerződéssel a munkáltató (állam) kihasználhatná a szerződő szorult helyzetét, ami nagyon csúnya volna, és sajnos meg is tennék! Nézzük az orvosok szemszögéből, hat év egyetem, négy év a szakvizsga, és huszonnyolc évesen kezdőként százhúszezer bruttó bér, olyan munkáért ahol toppon kell lenni állandóan, és nem szabad hibázni, mert a hibázás emberéletekbe kerülhet! Úgy gondolom, egyikünk sem szívesen feküdne annak az orvosnak a kése alá, akiről tudja, hogy azon agyal, miből tudja kifizetni a gyerek óvodáját! Igenis azt kérem az államtitkár úrtól, hogy „virítson”, de nem csak az orvosoknak! Mindenkinek! Mert ha csak egy szektort preferálunk különösen jól, mint például a politikusokat, az elégedetlenségre, irigykedésre ad okot, ami jogos, de nem jó! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Hindu Bölcselet! "Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege." (Mahabharata XIII. 114.8) Véletlenül akadtam rá erre a Hindu bölcs mondásra ,és mélyen elgondolkoztatott. Ilyen frappáns egyszerű volna az erkölcs fogalmának a meghatározása? Lehet! Mikor azon töröm a fejemet, hogyan tudnám átverni, megkárosítani embertársamat vajon eszembe jut e, hogy ha velem tennék ugyanezt én hogyan érezném magam? Mikor megsértek valakit, vajon gondolok arra, hogy ez a sértés nekem hogyan esne? Ha az előnyszerzés végett legázolom embertársamat helyébe képzelem magam? A többségnek eszébe sem jut, Eldurvult a világ! Az emberi tettek mozgatórugója a nagyfokú egoizmus. Én és még egyszer is csak én, ez a filozófia , mindenki más csak mögöttem jöhet! Ezt a mentalítást örökítjük át az utókorra is, mert a gyerek általában követi a szülök példáját. Az okok közül legfontosabbnak tartom a megfelelés kényszerét, nekem legyen a legjobb autóm, a legszebb házam, és mindenem jobb és szebb legyen, mint másnak. Szomorúság tölt el, mikor arra gondolok –ha minden így marad- milyen élete lesz a gyerekeinknek, unokáinknak. Pedig alapvetően nem ilyenek az emberek. Visszaemlékezve a gyerekkoromra, amikor még nem volt autó és semmiféle egyéb mai luxus, az emberek bár szegénységben, de szeretettel, megbecsüléssel voltak egymás iránt. Érdekelte őket a másik gondja, baja, és ha tudott segített. Szeretek beszélgetni ,és a beszélgetéseim során rájöttem mai emberekben is megvan a vágy, a szeretetre! Csak nem tudják, hogy kezdjenek hozzá! Erre kellene az embereket megtanítani, és nem a széthúzásra ösztönözni! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Ösztöndíjat a határon túli Magyaroknak? xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx A megyei újság egyik számában megjelent olvasói levélre szeretnék válaszolni. Az írás címe „Ne a magyaroktól kérjenek térítési díjat”.A cikk szerint minden külföldi diákoktól tandíjat kér az egyetem. A levélíró szerint nem hogy tandíjat nem kellene kérni a határon túli magyar tanulóktól, de megtiszteltetésnek kellene vennünk, amiért idejönnek hozzánk tanulni. A levélíró még ösztöndíjat is adna a nekik. Még talán hajlok is arra, hogy elfogadjam azt az érvet, miszerint a Trianon által elszakított magyarok, akik megőrizték a magyarságukat minden segítséget, megérdemelnek. Segítséget a nyelv megtartásában a magyar identitás megőrzésében. Ellenben szeretnék egy példát felhozni a mondandóm világossá tételéhez. A lányom munka mellett, másoddiplomát szeretne szerezni a győri Széchenyi Egyetemen. A tandíj százötvenezer Ft félévenként. A megszerzett tudást itt Magyarországon akarja hasznosítani, a maga, és a haza javára. A lányom itt fizet adót, gazdagítva ezzel az országot, az államkincstárt, mégis keményen le kell tenni a tandíjat. Nagyon sokan járnak hasonló cipőben, az országban. Az egyetemek nappali tagozatán a tanulók harmada is keményen tandíjas! Ezzel szemben a külhoni magyar diák az ingyen kapott, sőt még ösztöndíjjal is megtámogatott tudását hazaviszi, és a szülőföldjén hasznosítja, segítve a szülőhazáját, hogy gazdaságilag megelőzzenek bennünket. A kérdésem az, hogy nem először a hazai oktatási viszonyokat kellene rendezni, hogy aki akar, az tandíj nélkül tanulhasson? Majd utána ráérünk azon gondolkodni mi módon, segítsük a környező országok oktatáspolitikáját! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Lóhátról más a világ? xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx A szanatóriumban egy velem korabeli szobatársat kaptam. Háromheti összezártság, és mint az ilyenkor szokásos, ismerkedés során szoba került minden, az életút, a család, a munka! Megelőzendő a vitákat, politikáról, párt kötödésről mindegyikünk hallgatott. Egy alkalommal, lovakkal kapcsolatos műsort néztünk a televízióban, és a János megjegyzi: tudod Ferenc, ha negyvenötben nem jönnek az Oroszok, akkor én most lóháton járnék Látva az értetlen tekintetem folytatta: a nagyapámnak komoly birtokai voltak, igaz nagyon sokat „elivott” belőle, de maradt annyi, hogy megfelelő egzisztenciát biztosított volna a családnak. Mond, és a lóhátról odavágtál volna a cselédeknek, ha nem úgy köszönnek, hogy „kezét csókolom nagyságos úr”? Mert ha igen akkor valószínű engem találtál volna, ugyanis az én szüleim cselédek illetve hónaposok voltak, lehet, hogy éppen a ti birtokaitokon, és valószínű az én sorsom is az lett volna. Talán a sors igazsága, hogy egyenlő hendikeppel indultunk az életnek, az úrfi, és a cseléd ivadék. Mindketten középvezetők lettünk, ami neked kudarc, nekem pedig siker. Nem érzed azt, hogy amit elértél a magad erejéből az többet ér, mint amit alád raktak volna, amit valamelyik ősöd kapart össze? Példának hoztam Hegedüs Sándort, aki téti földbirtokos volt . A háború után az erdőgazdaságnál dolgozott segédmunkásként , majd traktorosként . Később, a tudását elismerve vezető lett a cégénél, de a városban is elismerték, mint embert , mert polgármesternek választották ,és megkapta Tét Város Díszpolgára címet is. Így is lehet élni, nem csak lóháton! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Az első könyv élményem! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Iskolás koromig Csikvándon, a nagyszüleimnél nevelkedtem. A szomszédban laktak Kondorék, akikkel a családom nagyon jó kapcsolatot tartott fenn. A fiukkal Kondor „Ferikével”, így hívta a család, Gyula bátyám nagyon jó, baráti viszonyban volt. A két fiatal akkor már legénykedett, és gyakran jöttek össze beszélgetni, borozgatni nálunk. Ferike nagyon szeretett olvasni, és sok könyveket hozott át a nagybátyámnak. Szép színes könyvek voltak, tele képekkel, amiből azután a nagyapám olvasott fel nekem. Hogy igazából olvasott-e vagy csak a képek alapján talált ki meséket, ezt akkor nem tudtam, de ahogy emlékszem, voltak a meséiben óriások, sárkányok, vasorrú bábák, tündérek, királyfik, és királylányok. Valószínű kitalálta a meséket, mert jóval később, már felnőttként tudtam meg hogy azok a könyvek képes történelmi olvasmányok voltak. Kisgyerekként élvezettel nézegettem a könyvben lévő képeket, és bár olvasni nem tudtam, mégis úgy érzem akkor szerettem meg a tudástárat, a könyvet. Később édesanyám példáját követve rendszeres olvasó lettem. Válogatás nélkül olvastam történelmet, szépirodalmat, de a ponyvairodalmat sem vetettem meg. Egy szóval, ha könyvről volt szó, akkor mindenevő lettem. Nemrég egy kicsit nosztalgiázni átmentem Csikvándra gyerekkorom színhelyére, megnézni az öreg házat, ahol gyerekeskedtem, és beköszönni Kondor Feri bátyámhoz, akinek a Kisalföldben megjelent írásait mindig nagy élvezettel olvasom. Megköszöntem neki azt az ötven egynéhány évvel ezelőtti élményt, amit akkor a könyveivel okozott nekem. Az Isten éltesse még sokáig! XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX A Tudás Hatalom! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Tanulni!, tanulni!, tanulni!, ez a mondás állítólag Lenintől származik, de szerintem, mondhatta volna akárki, akkor is igaz. Minthogy Napóleon az a mondása is örökbecsű, hogy „minden közlegény a tarsolyában hordja a marsallbotot”. Ez az írás első látásra úgy tűnik a gyerekekhez, szól, de talán a szülök, és a pedagógusok felelőssége is nagyon nagy ebben a kérdésbe. Régen az a mondás járta:” nem kell tovább látni az eke szarvánál”, és csak kevesen igényelték a magasabb tudást. Ma már nem így van, mindenki igényelné a nagyobb tudást. Ma a boldogulásnak többek közt két útja, van, az első beleszületni a készbe, ez egy kényelmes gond nélküli élet, (lásd a sok arany ifjak). Már összeharácsolódtak a nagy vagyonok, amit aztán meg lehet örökölni és lehet élni, mint Marci hevesen. Akár tíz évig járni az egyetemre, mert a papa fedezi a költséget, ha nem ingyenes? A másik út: az „eladható” tudás megszerzése. Ez egy nehéz feladat, sok lemondással, verítékkel jár. Itt az iskolákban teremtődik meg a lehetőség, hogy a közlegényből akár tábornok is legyen. Itt a közös felelősségünk; szeretnénk –e hogy minél több tábornok legyen, vagy megelégszünk a közlegények sokaságával. A mai világban csak pénzel, vagy tudással lehet előbbre jutni. Miért kezdtem írni ezt az írást? Nézem a televízióban, olvasom az újságban, nagyon sok helyen, etnikai alapon szegreálnak, és kisegítő iskolába kényszerítenek gyerekeket, pusztán azért mert barnább a bőrük, és mert a faluszéli putriban látták meg a napvilágot. Mi lesz velük ebben a tudásra épülő világban? Nagyapám mondása volt „a tudás hatalom”. Ők nem hatalmat, de tisztes életet szeretnének, melynek alapja a tudás, és ha a tudás intelligenciával párosul, már nem lehet a perifériára száműzni őket! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Link szövege

Találkozó Nemrég írtam arról, hogy a tíz legszebb szó közé javasolnám a „viszontlátásra”szavunkat! Mert nekem ez a szó azt jelenti, hogy szeretnélek újra látni, megölelni, és ez azt is jelenti élünk, és jól vagyunk! Miért jött elő újra ez a gondolat? 1964-ben 64- en végeztünk a Téti Általános Iskolában. A tablóra azt írtuk „találkozunk” Most 45 év elteltével éreztük a viszontlátás kívánásának kényszerét és úgy döntöttünk, hogy összehívjuk a régi osztálytársakat egy baráti ölelésre, beszélgetésre! A régi osztálytársak közül sajnos sokan nem tudtak eljönni. Volt, aki nem ért rá, és sajnos volt, akit elszólított az égi behívó. A volt tanáraink közül egyedül Gaál Józsi bácsi él már csak, és jött el közénk, bölcs tanácsaival még megpróbált egy utolsó útravalóval ellátni minket. Az iskolai emlékezést egy jó hangulatú vacsora, és további emlékidézés követett. A végén úgy búcsúztunk egymástól, hogy viszontlátásra öt év múlva!

Link szövege xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nekrológ! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Mikor a világra jövünk már meg van írva a sorsunk, tudjuk, aki megszületett annak egyszer vissza kell térni a teremtőhöz, és ez ellen nem lehet tenni. Tudjuk, de mégis mindig fájdalommal tölti el az embert, mikor valaki távozik közülünk, főleg ha a távozó nagyon nagy űrt hagy maga után. Most egy ilyen embert gyászol Tét városa Kereszt Kálmán személyében. Nincs Téten olyan ember, aki ne szerette, tisztelte volna, Ö volt mindannyiunk "Kereszkarcsija"! Példás családi élete mellett igazi közösségi ember volt. Kettőezer tízig négy cikluson át önkormányzati képviselőnek választották. Hozzá fűződik a Téti Polgárőr Egyesület megalakítása melynek sokáig az elnöke volt, de Ő alapította a Hajnalcsillag Dalkört melynek szintén az elnöke teendőit látta el. Ha közösségi munkáról volt szó soha nem mondott nemet, például mikor felkérték az Életet az Éveknek nyugdíjas klub vezetésére, örömmel vállalta, de még arra is volt ideje, hogy a helyi Vöröskereszt élén is megállja a helyét. Önként vállalt feladatként pedig minden reggel, ha esett, ha fújt, a Gyömörei út kereszteződésében segítette átkelni a főúton az iskolába igyekvő gyerekeket. Nem múlhatott el egyetlen városi rendezvény, a tevékeny részvétele nélkül, ha kellett szervezett, ha kellett főzött, vagy éppen kolbászt sütött. A közösségi munkán kívül még két nagy szerelme volt. Az egyik a család, Marika a felesége, Izolda a lánya, Tamás a veje, és Boldizsár az imádott kis unokája. A másik szerelme a Kányahegyi szőlő ahol napokat el tudott tölteni. Aki e sorokat olvassa, talán el sem hiszi, hogy ilyen emberek vannak, én bizton állíthatom egy ilyen volt, és azt Kereszt Kálmánnak hívták. Drága Karcsi Búcsúzunk tőled: Tét város lakói nevében: Zsolnai Ferenc xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Szeresd A Felebarátodat xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Egy, a Magyar parlamentben elhangzott megnyilvánulásra szeretnék reagálni ! Sokat gondolkodtam, érdemes e foglalkozni vele, és nem is tulajdonítottam volna nagyon nagy jelentőséget az elhangzottaknak, betudtam volna egy megkeseredett idős hölgy kirohanásának, ha a beszéd nem ragadtatja tapsra a jelenlévő párt társait! Talán nem kell mondanom kiről, és milyen beszédről van szó ( Horn Gyula ,és Toller László élete ,és halála). Megdöbbentett, hogy fiatal magukat elhivatottan vallásos szellemiségűnek nevező emberek tapsoltak a gyűlölködésnek! Olvasom az SMS-ben küldött véleményeket, és sajnos az is azt mutatja, sokan vallják magukénak a képviselő asszony, gyűlölködő nézeteit! Vajon vétkeztek, netán tán bűnt követtek el ezek az itt megidézett emberek? Ezt majd a történelem utólag be fogja bizonyítatni (Gerö András szerint a történelmet lehet magyarázgatni, de ettől még nem fog változni) Én sem az igazságot keresem, mert nem tisztem az igazságtétel, de szeretném felhívni a figyelmet néhány dologra. A képviselő asszony, és a tapsolói mélyen vallásosnak vallják magukat, és lehet, úgy érzik sérelem érte őket, de arról elfeledkeznek mit mondott Jézus? "Őrizzétek meg magatokat, ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt és, ha megtér, bocsáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam! Megbocsáss néki." Szeretném még egy dologra felhívni a figyelmet, mégpedig a mai magyar társadalom megosztott, szeretethiányos állapotára! Sajnos a politika, a szegénység egyre több gyűlöletet termel az emberekben. Akik tenni tudnának, ez ellen azok nem olvassák a bibliát, pedig azt mondják, hogy annak szellemében élnek! Nekik javasolnám, gondolkodjanak el a következő idézeten annak is a második parancsolatán: Márk 12,29-31, 33: Halld Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Ki fizesse a mulatságot! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Olvasom a Kisalföld csütörtöki számában, hogy a kormány, győri társadalmi kezdeményezésre létrehozta az úgynevezett Államadósság- csökkentő alapot. Az induló tökéjét, egymillió forintot, Rédly Elemér győri katolikus plébános adományozta! Nagyon dicsérendő cselekedet a plébános úr részéről, hogy ilyen módon akar segíteni az országon. Nem derül ki azonban a cikkből, hogy az adomány, a tisztelendő úr magánvagyonából, vagy a hívők által összeadott „persely pénzből” származik. Ha saját pénz, akkor egy szavam sincs, mert mindenki arra áldoz, amire akar, ha viszont perselypénz akkor remélem megkérdezte azt a nyugdíjast aki az utolsó fillérjét tette a perselybe : „ Akarod - e azt az hatalmat támogatni amelyik most készül csorbítani a jogaidat, (Kósa Lajos elhíresült mondása) és amelyik most próbál lerázni a nyakáról , aki sokallja a nyugdíjadat” ! Lehet, ha a kérdést felteszi a híveknek, és meghallgatja a válaszokat, akkor a kormánynak más program indítót kellett volna keresni! Mint jó hazafi, és jó állampolgár támogatom az ötletet, de csak elviekben, mert gyakorlatban a hetvenezer forintos nyugdíjam nem teszi lehetővé az adakozást. Bár ez sem igaz, mert a vörös iszap tragédia áldozatainak én is adtam, de a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül, mert tudtam, hogy akkor oda kerül a pénzem ahová szántam. Azért is örülök a kezdeményezésnek, mert az államadósság haszonévezői, gondolok itt a havi két millió feletti keresettel rendelkezőkre, most megmutathatják milyen jó hazafiak, és most milyen mélyre nyúlnak a bukszájukba, mintegy példát mutatva az állam iránti lojalitásból! Lehet, hogy elkerülte a figyelmem, de nem hallottam, hogy a Kolontári tragédia kapcsán a „nagyjaink” igen adakozó kedvükben lettek volna! Az államadósságról az a véleményem: Aki rendelte a muzsikát, az most fizesse a zenészt! Bár hiába ágálunk, a végén mégis nekünk kell fizetni! Sajnos! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Hol az együttérzés xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Egy kérdést szeretnék feltenni a szociális ügyekben döntést hozóknak! A kérdés: voltak e már éhesek? Na, nem csak úgy, hogy megéheztem, és hamar bekapok valamit. Én olyan éhségre gondolok: mikor az ember egésznap kíván egy szelet húst, és otthon egy darab kenyér várja, esetleg, ha jó napja van, akkor egy tányér darás tészta! És így megy napokon-heteken át! A döntés hozók figyelmébe ajánlom, látogassanak el egy falu, esetleg kisváros szociális bizottságának ülésére, amikor segélyek ügyében döntenek! Mikor egyre többen kérnek úgynevezett átmeneti segélyt (pár ezer forint), és szociális tüzelőt (fél köbméter), az indok: Három kiskorú gyermek, a szülök álláskeresők, az egy főre jutó jövedelem 18-20 ezer forint! Nem naponta, havonta! Az ember felsóhajt, létezik ilyen? Bizony létezik! A huszonegyedik században éhező gyerekek, akik csak akkor laknak jól, ha bekerülnek az ingyen menzások közé. Sajnos a döntés hozok egyike sem élte át a szegénység, hát még a mély szegénység kínját! Döntést hoznak arról, és annak kezeléséről, amiről szinte semmit nem tudnak! A megoldásokról értekeznek, mint a téma jeles értői, dzsakuziból kiszállva, a bélszínnel, és egyéb finomságokkal teli asztal mellett! Mikszáth Kálmán parlamenti naplójában olvastam a következő történetet, ami valahogy így szólt: Képviselő urak a bőséges vacsora asztal mellett beszélgetnek –Mit szoltok, valaki interpellálta a miniszterelnök urat, hogy drága a hús, és a köznép nem tudja megvenni-, Lehet, hogy igazuk van, mert én is hallottam, az idén drágább lett az olasz fácán, de miért nem jó nekik a magyar fácán? Miért akarnak Olaszt enni? Ezzel a megállapítással vetnek véget a vitának! Talán Mikszáth kora óta kicsit léphettünk volna előbbre, már csak ez együttérzés tekintetében is! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Összefogással Játszótér Téten! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Teljesülni látszik a téti gyerekek vágya, egy EU konform játszótér a város talán egyik legszebb pontján, az Evangélikus templom előtti parkban. Szülői kezdeményezésre (Nemes Izolda, Regner Szilárdné Zsuzska, Som Adrienn, és Hujberné Bakó Margit) összegyűjtött pénzből,a takarékszövetkezetbe befizetett felajánlásokból, és az önkormányzat költségvetésének erre biztosított keretéből elkezdődött a játszótér kialakítása! Október 30-án, a már elkészült játékokat egy kedves kis ünnepség keretében vehették birtokba városunk ifjú polgárai. Nagy volt az öröm. és nagyon jó volt látni, hallani a boldog gyermek zsivajt. A játékban megfáradt gyerekeket forró teával, a szülőket, nagyszülőket pedig egy pohár forralt borral kínálták a szervezők. Mielőtt még valaki az mondaná, hogy kevés játék lett elhelyezve – természetes igaza van-, annak azt kell mondanom: most ennyire tellett, de jövőre folytatjuk az építést! Az önkormányzat jövő évi költségvetésének tervezésénél is megpróbálunk minél nagyobb összeget a játszótér tovább fejlesztésére fordítani. Továbbra is várjuk városunk lakóinak az önzetlen felajánlásait, és meghirdetjük „a fogadj örökbe egy játékot”akciót. Magánszemélyek, csoportok, vállalkozok, ha ajándékoznak egy játékot, akkor azon a játékon egy tábla fogja jelölni az adományozó nevét. Mint egy kedvcsinálóként városunk jegyzője: Bereczkiné Dr. Kovács Piroska egy padot adott ajándékba, és a képviselő testület tagjai is úgy döntöttek, hogy közösen vesznek egy játékot, ami majd a tavasszal kerül kihelyezésre. Hogy miért is jó ez a közös játszótér? Ha jó az idő, az óvodából hazamenet legtöbbször megállunk a kisunokámmal, aki nagyon élvezi a játékokat, de rajtunk kívül még nagyon sok szülő, nagyszülő hozza el a csemetéjét, még a város túlsó végéről is! A gyerekek vidámsága pedig azt jelzi, hogy az ide befektetett pénz, nem hiába való kiadás! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Pénz, pénz, pénz! Mostanság sokszor elhangzik a szlogen „nincsen ingyen ebéd”, vagyis mindennek ára van, és mindenért fizetni kell. A mai társadalmi berendezkedés, a kapitalizmus egyik alaptétele, a pénz hatalma! Igen, a pénz léte, vagy nem léte határozza meg a gondolkodásunkat, és cselekedeteinket. Fizetni kell az „ingyenes” oktatásért, egészség megóvásért, és minden olyan az állam nyújtotta szolgáltatásért, amiről eddig azt hittük, hogy alanyi jogon jár nekünk. Nézem az egyik tv csatorna „beszélgetős” műsorát, ahol a műsorvezető megjegyzi: most fizettem ki egy magán klinikán száztízezer forintot a feleségem komplett szűrővizsgálatáért. Igen, valószínű ö ezt megteheti, és még rajta kívül még nagyon sokan meg is tudják tenni! Igazuk van, nagyon fontos a megelőzés, mert az idejében felfedezett betegség nagy biztonsággal gyógyítható és a várható élettartam is meghosszabbítható. Sajnos a jelen magyar viszonyok közt, a többségnek nem adatik meg lehetőséget arra, hogy ily módon törődjenek az egészségükkel. Magyarul a hetven –nyolcvan ezres fizetésekből nem telik százezer a szűrésekre, és annak, aki munka híján, a most bevezetett bérpótló támogatásból (28,500 Ft. ) vagy a szintén most bevezetett négy órás közmunkából ( 39,000 Ft -17.5 % járulék= 32,175 Ft ) él, vajon gondolkodhat arról, hogy az egészségével ilyen „mértében „ tudjon törődni! Aki nem tudja azt, vajon holnap mit fog enni, annak nem az egészséges élet, és a betegség megelőzés tölti, ki a gondolatait. Irigykedik az ember mikor hallja, hogy a Lajtától nyugatra nyolc-tíz évvel tovább élnek az emberek Úgy látszik, ott jobban vigyáznak magukra, és valószínű a jövedelmük is megvan az egészséges életvitelhez! Ja, hát így könnyű nekik! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Erzsike! Ezt a történetet egy barátom mesélte, én csak a leírója vagyok, de a hitelesség kedvéért úgy írom, mintha velem történt volna meg. Találkoztam egy régi általános iskolai osztálytársammal, nevezzük őt Erzsikének. Kölcsönös üdvözlés, puszi, és kezdődik a beszélgetés. Te Erzsike, tavaly ősszel volt a 45.éves általános iskolai találkozónk, te nem kaptál meghívót? De igen. És? Hosszú a történet, de megpróbálom az elején kezdeni . A középiskola után elkezdtem dolgozni ,és mint ahogy lenni szokott megjött a nagy Ö! Rövid jegyesség után az esküvő, és kezdődődtek a boldog évek. A tervezgetés, és a tervek megvalósítása. Gyönyörű családi ház, egy Győr melletti faluban, és a ház berendezése. Mikor mindez megvolt, a terv szerint a gyermeknek (gyermekeknek) kellett volna jönni. Sajnos kétszeri vesztés után orvosi javaslatra már nem mertünk próbálkozni. Még egy darabig jól megvoltunk a párommal, de egyre több, és több lett köztünk a vita, végül megkaptam, „milyen nő vagy, hogy még egy gyerekkel sem tudsz megajándékozni!”Na, itt lett vége a házasságnak! Rövid úton elváltunk, és a nekem jutott vagyonrészből vettem magamnak egy kis lakást Győrben, az óta itt élek! Közben az özvegy édesanyám súlyosan megbetegedett, és mivel sem az öcsémnek, sem a bátyámnak nem kellett, magamhoz vettem, és haláláig ápoltam Most válaszolok a kérdésedre, hogy miért nem mentem el a találkozóra: ez a sok csapás nagyon érzékennyé tett, és úgy érzem sírás nélkül nem tudtam volna hallgatni mikor a többiek a gyerekeikről, unokáikról mesélnek! Az esti imám során sokszor megkérdezem a Mindenhatót, vajon mi volt a bűnöm, hogy ezzel, időskori magánnyal sújtott? Válasz nincs! Már a Karácsonyt se várom, mert mióta az édesanyám meghalt, a szeretet, a törődés az ajándékozás örömet sajnos senkivel sem tudom megosztani! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Volt egy Olimpia A Pekingi Olimpián megint sikerült megmutatnunk a világnak, hogyan lehet amúgy magyar módra belevinni a politikát, a sportba.. Ez lett aztán számunkra a „politikusolimpia”. Miért hívom így? Mikor a játékok félidejénél nem jöttek az eredmények a MOB elnöke (másodállásban FIDESZ alelnök) úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi kormány, és személyesen a miniszterelnök a hibás az elmaradt arany érmekért. A kérdésem mit tett a MOB elnöke a sportolóink sikeréért, miért a miniszterelnök, és nem ö a felelős? Na itt támadtak bennem furcsa érzések Talán Cseh Laci nem tett meg mindent, hogy legyőzze az amerikai csodaúszót? Vagy a többi sportolónk nem tett meg mindent a győzelemért? Dehogy nem! Csak adott pillanatba volt náluk jobb, vagy szerencsésebb! Ez a sport szépsége, hogy bárki, bármikor győzhet, vagy veszíthet. Ha kormány milliárdokat ígér (így is 20 milliót ér egy olimpiai arany) akkor sem hiszem, hogy többet tudtunk volna elérni. Idekívánkozik Hofi kérdése:” Tud úszni? És ha megfizetem?” Büszkék lehetünk rá, hogy tízmilliós nemzet lévén 176 versenyzőnk kvalifikálta magát a játékokra, és a nemzetek versenyében a huszonegyedikek lettünk megelőzve nagy sportosabbnak tartott nemzeteket. Nézem a környező országok eredményeit, és Romániát kivéve mindet megelőztük. Természetes, azt szerettük volna, hogy mind többször halljuk a Magyar himnuszt, sajnos csak háromszor volt benne részünk. Végül a 70-es évek egyik Osztrák vezetőjének mondása jut eszembe:”Az olimpián a kis országok aranya a bronz”. Vagyis minden nehezen kivívott eredményt meg kell becsülni! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nyújtsd ki a kezed! A válság sajnos nem ért még véget, legalább is nálunk, egyre több, és több a lecsúszott ember, aki a saját erejéből képtelen a felkapaszkodásra. Másban nem bízhatnak csak a jó érzésű emberek támogatásában. Sajnos, akikben megvan a jóindulat, akire számíthatnának azok is a válság hatását nyögik, hiába a jóérzés, ha hiányzik az „anyagi tehetség”! Aki pedig tehetne, valamit az azt mondja „aki nem jutott semmire, az csak annyit is ér”! Vagyis nesze neked semmi, fogd meg jól! Azon kezdek gondolkodni ki vagy kik azok, akik nem jutottak semmire? És miért nem? Mert mi a valami, mondjuk az egyetemi diploma? Vagy az összeharácsolt vagyon? Több millió embernek nem volt olyan szerencséje, hogy egyetemre járhatott, és ha az egyetemet tíz év alatt harminc javító vizsgával át evickélte, az már valami? Egy tisztességes munkát biztosító szakmunkás bizonyítvány az semmi? A rendszerváltás környékén sokan voltak jó helyen, és jutottak érdemtelenül hatalmas vagyonokhoz. Nem irigylem tőlük a vagyont, de hát ők lettek az etalon, mert ők vitték valamire? Aki tisztességgel húzta az igát, a gyárban, vagy a földeken, nevelte a gyerekeket, két kezével építette a házát, az országot az semmi, csak azért mert most kénytelen a munkanélküliek keserű kenyerét enni? Sajnos úgy látom, akinek meg kellene fogni a felé kinyújtott, kérő kezet, az most azt durván ellöki! És a nyugdíjas ki felé nyújtsa kezét? Talán attól kérjen támaszt, aki úgy nyilatkozott, hogy nehogy már a nyugdíjas szavazók, döntsenek az ország ügyeiben? Manapság ennyit ér egy végig küzdött, tapasztalatokkal teli élet? Ilyen lenne a mai világunk? Kérdések válasz nélkül, pusztán csak gondolatébresztőként! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Oktatás? Olvasom a Kisalföld Álláspont című rovatában, egy angol tanárnő nyilatkozatát, miszerint a mostani gyerekek nemhogy magyarból angolra, de magyarból magyarra sem tudnak fordítani. Vagyis a leirt szöveget elolvasni eltudják, de nem tudják értelmezni, és ez szörnyű, mert szerintem a tudás alapja az olvasás, és az olvasott anyag értése ,befogadása! Nagy divat ma az úgynevezett felelősök keresése, és pellengérre állítása. Nekem nem az a célom hogy valakire mutogassak, mert nem szakmám az oktatás. Talán azt azért, még kívülállóként is sikerült észrevennem, hogy ahány oktatási miniszter jön, megy, az mind más féle oktatási módszert tart célra vezetőnek, csak gyerek, illetve pedagógus legyen a talpán, aki követni tudja. Meglátásom szerint nagyon feszült az oktatás tempója, és a gyerekek többsége nem tudja felvenni a ritmust, aki pedig lemarad, az olyan hátrányba kerül, hogy az már nem pótolható. Tudomásul kellene venni az oktatásért felelősöknek, hogy nem csak Albert Einsteinekre van szükség, de olvasni tudó szakmunkásokra is. Az igazi tehetségek egy lassúbb tempó mellett is ki tudnak ugrani! Szerintem nagyon sok függ a tanító személyétől is. Én 56.tol 64.ig jártam a téti iskolába. Nagyon jó tanítók oktattak bennünket, én most ezek közül kettőt szeretnék kiemelni. Az elsős tanító nénit Kukorelli Gyulánénak hívták. Ö a kedvességével, jóságával próbált ösztönözni bennünket, és akinek a szemében meglátta az érdeklődés szikráját azzal még külön is foglalkozott, és talán úgy érzem az én szememben is észrevette azt a bizonyos szikrát. Másodiktól negyedikig Környei Jenőné tanított. Kemény, szigorú, de igazságos tanító volt, aki bizony nem riadt vissza attól sem, hogy néha ha megérdemeltük, egy –egy fülest kiosszon. A gyerek igazságérzete nagyon kifinomult, és a fülesért soha nem zugólodtunk , mert tudtuk, hogy megérdemeltük. Aki lemaradt azt minden nap önszorgalomból korrepetálta, és nála nagyon kevés volt a bukás! Két eltérő jellem, de azonos cél: TANÍTANI! Kívánom nekik, és a többi volt tanítómnak: a Jóisten áldja meg őket! -------------------------------------------------------------------------------------------------- Integráció? Olvasom a Kisalföld álláspont rovatában Laczó Balázs: Integráció című cikkét. Nagyon egyet értek vele! Igaza van, hogy egyes szélsőséges pártok húzó gondolata (filozófiája) a cigány, és zsidó ellenesség. Bár a cikkben a zsidókról nem volt szó, de nyugodtan oda gondolhatjuk őket is arra a vádlottak padjára ahol a szélsőségesek szerint az ország visszahúzói, az úgynevezett alja nép ül. Integráció? Inkább úgy mondanám elfogadás, el kellene fogadni, hogy nem vagyunk egyformák, de emberek vagyunk mindannyian, magyarok, „nem magyarok”, ennek az országnak a gyermekei. Sok ember fülének kedves a szólam, hogy a cigány az gyilkos, bűnöző, alja nép, aki csak púp az „igaz magyarok” hátán, és ha már cigány, akkor, egykutya, ha dolgozik, ha nem, ha a társadalmi normák szerint él, ha nem! Pedig tudomásul kellene venni, hogy az integráció elkerülhetetlen! Egyre több cigány gondolja úgy, hogy a tanulás, a tudás a jövő útja. nagyon sok olyan családot ismerek, ahol a szülök nem végezték el még a nyolcat sem, de a gyermekeik középiskolát, egyetemet végeztek! Csak hát a bélyeg az ott van, és nagyon nehéz letörölni ,csak megfeszített munkával sikerülhet. Akit elfogad, a közössége az igyekszik elfeledtetni, és elfelejteni a származását, mert cigánynak lenni a mai a Magyarországon nem jó ómen! Talán egy évvel ezelőtt olvastam szintén az álláspont rovatban Harcsás Judit írását, amiben azon böstörködött , hogy a cigány ösztöndíjban részesülő középiskolás diákok a díj átvételekor vállalták, hogy válaszolnak az újságíró kérdéseire , de később már nem adták az arcukat a riporthoz ! Megértem őket valószínű úgy gondolták, mint ahogy nagyon sokan, elismerik, hogy cigányok, de nem dicsekednek vele. Szociológusok szerint ma Magyarországon öt-hatszázezer cigány él, és nem tudom, hogy számolták ki, csak a teljes, úgymond fajtisztákat számolták, vagy azokat is, akikben csak felesben csorog cigány vér, vagy azokat, akik annak vallották magukat! Rejtély! Ezért aztán kíváncsian várom a népszámlálási adatokat, hogy mennyi is lesz az annyi? -------------------------------------------------------------------------------------------------- Emlék egy öreg házról! Téten, a Fő utcában összedőlt egy nagyon szép, régi parasztház! Nem tudom mikor épült, de a stílusából ítélve nagyon régi volt. Pedánsan rendben tartották a tulajdonosai, nagyon sok gondot fordítottak a házra. Fehérre meszelt falak, szőlővel befuttatott gádor, igazi ritkaság volt. Valószínű a sok esőt, vagy az állandóan változó időjárást nem bírta a tömés fal, és egy reggelre a fél hátsó fala leomlott. Hála az Úrnak senki sem tartózkodott a házban, így senkit sem ért baleset. A házat lebontották a helyét elsimították, és maradt az üres telek. Látszólag mindennapi a történet, ami sokaknak semmit nem jelent, de énnekem, aki mióta az eszemet tudom, és napjában többször is elmentem a ház előtt most hiányérzetem támadt. Hiányzik az öreg ház megszokott képe, és ha odatekintek a helyére, bizony elfacsarodik a szívem. A telek bizonyosan hamar beépítésre kerül, új modern ház kerül majd a helyére, aminek majd megszokjuk a látványát, és elfelejtjük a régit. Nem tudom a korosztályomra jellemző e, vagy csak bennem munkál a kettősség,- egyrészt, kívánom az újat, másrészt nem szívesen válok meg a régitől. Így van ez minden mással is, fiatalon le akartunk rombolni, átalakítani mindent, és építeni sok- sok új dolgot. Az idők folyamán ez megváltozott, már nem annyira az újra, inkább az állandóságra vágyunk, de így van ez az életünkkel is. Fiatalon az ember nem ismer lehetetlent, de így hatvan felett, ha nem is belenyugvással, de várja, hogy mikor dől le, mint az öreg ház! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nyugdíjas Polémia! Az elmúlt időben az SMS rovatban nagyon sok beírás volt, ami nyugdíjakkal, és a nyugdíjasokkal foglalkozott. A témához egy kis adalékként a saját példám szeretném megmutatni. A rendszerváltáskor egy részvénytársaságnál dolgoztam. Az akkori szabályokat kihasználva a cég két évig úgy fizetett bennünket, hogy év elején kaptunk egy részvény csomagot, amit havonta visszavásárolt ezzel megspórolva a járulékfizetést. Nekem semmi hasznom nem volt belőle, de két évem kiesett, járulék fizetőként! 95- be egy BT-, hez kerültem, itt a fizetés felét bejelentve, a másik felét pedig zsebbe kaptuk. Tetszik, nem tetszik de dolgozni, családot eltartani akartam, így el kellett fogadni a feltételeket. 2001. februárba rokkant nyugdíjba kerültem. II csoportos rokkant lettem. Az induló illetményem 35200 Ft volt! A 2010-es emelés után lett a járandóságom 67630 Ft. A munkaviszonyom megszakítás nélkül majdnem 37 év volt. Talán nem nehéz kiszámolni hány százalék volt az emelés idáig. És mire elég ez így is? A legfontosabb mégis, ami írásra késztetett. 60. éves vagyok! A velem egykorúak, és hasonló sorsúak most készülnek nyugdíjba menni. Vajon hányan lesznek, a minimál bérre bejelentett leendő kisnyugdíjasok? Valószínű nagyon sokan! Hiába a negyven vagy több év munkaviszony, szegénységben fogják tengetni az életüket, pusztán, azért mert dolgozni, megélni akartak, és elfogadták a helyzetet kihasználók feltételeit! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Talán mást vártunk? Az akkori ellenzék csúnyán kiforgatta Gyurcsány miniszterelnök szavait. A vállalkozok azzal fenyegették a kormányt, ha nem tesz a kedvükre, akkor a vállalkozásaikat átviszik Szlovákiába! Erre mondta a miniszterelnök. el lehet menni, és Szlovákiát gazdagítani, mi pedig itt maradunk a nyugdíjasokkal! Az ellenzék ezt úgy terjesztette: Gyurcsány ki akarja zavarni az országból a vállalkozókat, pedig pont az ellenkezőjét akarta mondani! Jött az új kormány, és láss csodát! Háromnegyed évi országlásuk után mit olvasok az újságban: az Osztrák bankok mellett, a Szlovák bankokban is megnőtt a Magyar betétesek száma, átlagosan 190% kall A belga KBC bank szlovákiai leánya, a CSOB (a KBC Magyarországon a K&H-ban érdekelt) magyarországi klientúrája 225-tel nőtt 2010-ben. Most valamit nem értek? Talán Gyurcsány noszogatására mentik tőkéjüket a Magyarok külföldre? Vagy a jelenlegi kormány intézkedései riasztották meg őket? Ha nekem sok pénzem lenne én is menteném, mert ahol öt évre visszamenőleg lehet törvényt alkotni arról, hogy a jövedelmem nem volt kóser, onnét menteni kell a tőkét! Talán a többi „kitűnő” intézkedést már nem is kell sorolnom pl.:a magán nyugdíjpénztár lenyúlása , a független intézmények pártfüggővé tétele, az alkotmány csavargatása, az alkotmány birokság félre tétele , az új pártfüggő sajtótörvény! Az már csak hab a tortán, hogy az új 16% ós adó a milliomosoknak kedvez! Kíváncsi lennék, aki most a pénzét menti külföldre, az kire, vagy mire szavazott? Valószínű nem erre számított! Már Széchényi megmondta: “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel” Ezt választottuk? Ezt érdemeljük xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Gondolatok Újságolvasás Közben! A reggeli tevékenységeim közé tartozik a napi újság átbogarászása. Már csak egyetlen napilap előfizetésre futja, (régen hármat is járattam) a megyei újságra! Természetes, ebben is a szűkebb hazám Tét, és környékéről szóló híradások érdekelnének leginkább, ami sajnos nagyon ritka, pedig nálunk is történnek dolgok, amit az újság lapjain szeretnék viszontlátni. Mindettől függetlenül az újság színvonala számomra kielégítő. Az olvasói levelek és az SMS rovat az, amit mindennap nyomon követek, bár az SMS benn nem nyilvánítok véleményt, de érdekel, hogy egy- egy felkapott témában milyen adok, kapok, vélemények hangzanak el. Egyik kedvenc témám melyben párkapcsolatokról mondanak véleményt Ez az ahol szerintem mindenkinek, és senkinek sincs igaza, és a témát az idők végezetéig lehetne folytatni, amíg megcsalt feleség, illetve férj van a világon! A politikával foglalkozó beírások ébresztenek bennem különös gondolatokat, egy, vagy két Magyarország létezik? Magukat jobb, és baloldalinak nevezők írásaiból átsüt a gyűlölet, a kioktató lenézés! Édesanyám szerint „egy kanál vízben megfojtanák egymást” Csak azt nem tudják miért, mert a jobb oldal, baloldal, egykutya! Pusztán egy szűkebb politikai elit próbálja magának hatalmat , és az azzal járó kiváltságokat megszerezni ! Ehhez gyártanak ideológiát, amit sajnos sok emberrel sikerül megetetni! Ha megkérdeznénk néhány bősz véleménynyilvánítót, hogy mi az általa támogatott oldal gazdasági, politikai célja, szerintem csődöt mondana a tudománya! Valószínű, csak az ősi harci ösztön kiélését olvashatjuk az írásaikban! Nem olvastam még egyetlen olyan véleményt sem, miszerint követhetnénk a nyugati demokráciák példáját, ahol a választások után megszűnik az egymásközti harc, és összefogna jobb, és baloldal, hogy jól menjenek az ország dolgai! Utópista lennék? Inkább demokrata! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Az első karácsonyi élményem! Emlékeim szerint az első karácsonyi élmény, ami megmaradt bennem, úgy három-négy éves koromban ért. Nagyszüleimnél Csikvándon nevelkedtem. Egész kicsi koromban elvittek, és amíg iskolába nem kellett járnom, addig náluk nevelkedtem. Nagyon jó sorom volt, én voltam a parancsnok a házban, ha Gyula bátyám, vagy Rozsi néném nem úgy tett, ahogy én akartam, panaszra mentem a nagypapához, aki jól letolta őket! Karácsony előtti napokban gyönyörű hóesés volt. Nagyanyám akkor kezdte emlegetni, hogy hamarosan jön a Jézuska. Feltüzelte gyermeki érdeklődésem, kérdések sokaságával bombáztam, de ö csak sokat sejtetően mosolygott. Majd meglátod, ha itt lesz, és ha jó gyerek leszel, hoz is neked valamit. Ez azután még jobban felcsigázott. Milyen lesz a Jézuska, és vajon mit hoz majd nekem. Szerettem volna egy talicskát, olyat, mint amilyen a Sanyikának volt. Karácsony böjtjén (szenteste) újra esett a hó, Gyula bátyám hívott menjünk el Szabó Jóskákéhoz és építsünk nekik is egy olyan hóembert, mint ami a mi udvarunkba állt. Megépült a hatalmas hóember. Közben a legények iszogattak, beszélgettek, és mire észrevettük, kezdett szürkülni. Na öcsém gyere, hazamegyünk, megnézzük járt e nálunk a Jézuska. Rohanva mentem hazáig, benyitva a szobába az ablak előtt ott állt a feldíszített fenyő. Gyönyörű volt! Nem emlékszem mivel volt díszítve, csak azt tudom, azóta sem láttam olyan szépet. És alatta az ajándék egy fából faragott talicska (mint később megtudtam az ezermester nagyapám műve) tele finomsággal, csokival, keksszel, almával, dióval. Csodálkozva kérdezem, mama, a Jézuska hogyan tudta meg, hogy én mit szeretnék? Kisfiam a Jézuska bennünk van, és ismeri minden gondolatunk, és tudja, mit szeretnénk, válaszolta a mama. Azóta nagyon sok szép karácsonyom volt, amire szívesen emlékszem. De ez volt a legszebb!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Tenni akarás! Március 20-án egy nagyon jó, szórakoztató színi előadást láthatott a téti kultúrház közönsége. A Dunaszegi Szinjátszókőr a Hippolyt,a lakáj című zenés vígjátékot adta elő, hatalmas sikerrel! Nagyon meg kell erőltetni az emlékezetem, hogy mikor volt utoljára színi előadás a téti kultúrházban! A „színészek” kapcsolódva a játszótér programhoz ingyen vállalták a fellépést, de természetes egy ilyen előadásnak vannak járulékos költségei, amit valakinek állni kellett! Vállalni a rizikót, amennyiben nem lesz annyi bevétel, akkor ki fogja kifizetni költségeket! Nem kevés pénzről volt szó, több mint nyolcvan ezer forint volt a költség! A szervezők név szerint: Nemes (Kereszt) Izolda, Som Adrien, Regner Szilárdné Zsuzska, és Hujberné Bakó Margit ötlete volt, hogy színi előadással lepjék meg a téti és környékbeli embereket, vállalva, ha nem lesz elég bevétel, akkor ők négyen fizetik a költségeket! A cél kettős egy részt gyűjtés egy nemes célra, másrészt szórakoztatni, az azt igénylő nézőket! Mindkét cél sikerült, nagyon jól szórakoztunk, és a Takarék Szövetkezetnél lévő számla a”Szülök a Játszótérért 59800091-31715906” is egy jelentős összeggel gyarapodott! Az önkéntes csapat, Stierlné Kertész Máriával kiegészülve újabb tervet eszelt ki: június 5-re meghívták egy önálló estre Csonka Andrást, a népszerű színész, előadó művész, műsorvezetőt, és a Dunaszegi Szinjátszókör tagjait! .Természetes a fellépők itt is lemondtak a tiszteletdíjúkról a játszótér javára, csak a költségeik megtérítését kérték, ami kb. százezer forint! Az immár öttagú hölgykoszorú vállalt kezességet az előadás anyagi fedezetére! Csodálatos műsort láthatott a zsúfolásig megtelt kultúrház közönsége, köszönet érte Csonka Andrásnak, és a Dunaszegi színjátszóknak! Legnagyobb köszönet mégis azoknak kel mondani, akik vállalva az anyagi kockázatot egy felejthetetlen délutánt szerveztek számunkra! Köszönjük lányok! A jó ügyért való munkálkodás másik szép példája Katona Szabolcs könyvtáros nevéhez fűződik, összegyűjtötte a téti, és környékbeli könyvtárak elfekvő, de még használható könyveit, amink 200 forintért árusítja darabját. A bevétel szintén a Játszótér programot gyarapítja! Bízom benne, hogy a jó példa „ragadós”, és sokan fognak még segíteni a jó cél érdekében! xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Vajon Buta Vagyok? Motto: Mint lojális állampolgár igyekszem megérteni a kormány cselekedeteit! Nem megy! Lehet, hogy buta vagyok? De lehet ,hogy csak annak néznek? Egyre több kritika éri a jelenlegi kormányt, a nyugdíjpénztári pénzek lenyúlásáért, az alkotmány kiforgatásáért, a számukra kedvező új alkotmány írásáról illetve beszavazásáról! „Sólyom László szerint az alkotmány félresöprése az alkotmánybírák jogainak a csorbítása egy olyan lejtő, amin nem lehet megállni!” Tisztogatás a „független „szervezetek élén: PSZÁF, ÁSZ, legfőbb ügyész! Irgalmatlanul pártkatonát minden döntéshozó, és ellenőrző posztra! Eltiporni a volt kormány prominensesít! Sajtószabadság megszüntetése! Most akkor még a lehalgatások intézményesítése! Mi kezd itt alakulni? No, ezt már nem értem! Mindig azt vallottam, a demokrácia egyik alaptétele a többség akaratának tiszteletben tartása. Jó állampolgárként azt gondoltam, a tisztességes munka viszi előre az ország ügyeit! Hatvan évesen szolgáltam a szocializmust, a kapitalizmust annak is többféle változatát, de még nem kérdőjeleztem meg a regnáló kormány cselekedeteit. Mindig azt gondoltam, hogy a többség nem tévedhet mikor vezetőket választ magának. Próbálok a kormány számára mentséget keresni, és megérteni a cselekedeteiket mozgató akaratot! Szerintem nem akarnak ők rosszat az országnak, sőt biztos, hogy az ország javát akarják! Keresem a tetteikben pozitívumokat, de csak egyet találtam a 16%-os adó bevezetését, ami sok milliomost tesz még gazdagabbá! Sajnos akárhogy keretem nem találtam több pozitív tettet, lehet az én értelmem gyenge, és nem látja át a nagy összefüggéseket, amiben a kormány gondolkodik! Ilyen esetekre mondta a nagyapám „Fiam, majd ha több eszed lesz megérted” Bízzak benne? xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Kibicek kellenek? Nézem a televízió egyik műsorában egyik agilis fiatal képviselőnk nyilatkozatát! Ö vezeti azt a parlamenti albizottságot, amely vizsgálja a 2006.- ban hatalmon lévők bűneit, amit elkövettek a „békés” tüntetőkkel szemben! Természetes ez a vizsgálat az akkori miniszterelnök személyére van kihegyezve! Szintén ez a képviselő vezeti az új alkotmányt előkészítő bizottságot is. Nyilatkozatában kitér arra, hogy az új alkotmánynak tartalmazni kell a határon túli magyarok szavazati jógának megadását az anyaországban! Csak merem remélni, hogy nemes cél vezérli, és semmi köze Mikola nyilatkozatához, miszerint a választójog megadásával húsz évre ̶

Szólj hozzá Név: E-mail címed: Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon Szöveg: Milyen nap van ma Magyarországon? Zsolnai Ferencné [ 2009-06-03 13:52 ] Te aki olvasod a cikkeimet , gondolj arra csak az általam igaznak tartott dolgokat probálom leirni. Angeleyes [ 2008-09-21 18:47 ] Helló, nagyon jó az oldal, és a cikkeid is - nagyon aktuális dolgokról mondanak igaz dolgokat. Ha van kedved, körbenézhetnél itt: http://doro.5mp.eu/