Az észér szindróma Egy előadást követő állófogadásra voltam hivatalos, ahol gyönyörűen megterítet, és nagyon sok finomsággal teli asztalhoz invitáltak a szervezők. Bevallom én is többször járultam a büfé asztalhoz, mert nem tudtam ellenállni a sok- sok finom falatnak, és mindent meg akartam kóstolni, de a környezetemben lévők is hasonlóan cselekedtek. Igen, kitört rajtunk az „észér szindróma”, hogy inkább a derékszíjon engedünk ki egy kicsit, de a sok finomság meg ne maradjon. Meg különben is ingyért volt! Ugyan ez volt a tapasztalatom a Balatoni nyaralásaim alkalmával. A panzióban ahol már évek óta megszállunk, nagyon bőséges svédasztalos reggelit kínálnak, és látom a reggelizőkön, hogy éppen most függesztették fel az otthoni diétájukat! Hogy miért írtam ezt a bevezetőt? Nagyon sok embernek az- az álláspontja, ha neki valami jár, azt ki kell követelni!(Észér szindróma) Ebben csak az a szomorú, hogy sok ember úgy vesz fel különböző támogatásokat, hogy nincs is rá szorulva! Minimálbéren bejelentett vállalkozó, akinél az egy főre jutó jövedelem nem éri el a meghatározott szintet, máris jogosult a lakhatási támogatásra, az ingyen menzára, és sok egyéb támogatásra! Ki is követeli, mert az neki jár, pedig az életvitele nem indokolná a támogatások kérését! Ezzel szemben vannak olyan családok, ahol a jövedelem tiszta átlátható, mert a cég ahol dolgoznak, hivatalosan bejelenti őket, és ha az egy főre jutó jövedelem akár tíz forinttal is több mint az előirt szint, „akkor már csak a szemük alá kapnak, ha el nem ugranak”! Hiába mondja, hogy az a másik miért kapott, mikor három luxus kocsi áll az udvarában, és most jöttek meg a Bali szigeteki nyaralásból! A válasz Ő jogosult, te meg nem! Sajnos ilyen a világ!