|
A koldus!
Az egyik győri hipermarket parkolójában lévő kocsim felé igyekeztem, mikor elém somfordált egy hat- hét év körüli kislány. „ Bácsi nem tudna adni pár forintot, nagyon étlen, vagyok” Nézem, nem piszkos, nem rongyos, a félig kinyújtott kis keze, az esengő nézése automatikusan nyúltam a bukszámért, és kezébe nyomtam valamennyi aprót. A kocsimhoz érve visszanéztem, és látom, hogy a kislány a távolabb álló nőhöz, valószínű az anyához szaladt és átadta neki a tőlem kapott pénzt, majd új „páciensnél” próbált szerencsét. Ott is kapott pénzt, amit szintén az anyának adott. Hazafelé a kocsiban azon morfondíroztam, vajon ez a valóság, vagy valaki kihasználja azt, hogy egy éhes kisgyereknek nem tud ellent mondani talán senki? Nincs jogom pálcát törni az anya felett, aki koldulni küldi a gyerekét, mert nem tudom a mi értet. Talán nincs munka, nincs kereset, és enni kell, akkor ez a társadalom, azaz mindannyiunk szégyene! Ma olyan időket élünk, hogy nem tartom kizártnak, hogy az így van. De lehet, hogy az anya csak könnyű pénzkereseti forrásnak használja a gyermek koldultatását kihasználva azt, hogy az emberek java része nem tud ellenállni, ha egy éhes gyerek kéri, pláne ha neki is van gyereke. Unokája. De az is lehet, főleg az idősebb korosztálynál, hogy valamikor ő is megtapasztalta mit jelent éhesnek lenni, és ezért lágyul el a szíve és adakozik
Sajnos ez a jelenség egyre gyakoribb, és egy költői kérdés: mire fogja vinni az életben ez a mai kis koldus
|
