Bejelentés


Feri bácsi szösszenetei Nomen est Omen









Emlékek 1 A Ratko korszak gyereke vagyok 1950.-ben születtem. Nagyon szegény körülmények közt nevelkedtem, de nem csak én, a környezetemben minden gyereknek ugyanolyan sorsa volt, mint nekem. Korán el kellett kezdeni segíteni a szüleimnek (kapálás és egyéb mezei, házkörüli munkák). Mégis nosztalgiával gondolok a gyerekkoromra, mert a szegénység ellenére önfeledt vidám gyerekorom volt. Nem volt TV, számítógép, internet, m.p -3-as lejátszó, és egyéb csoda kütyük,de volt magunk készítette sokkféle játék ( rongylabda , bige ) amivel nagyon jól lehetett játszani. Isten ments, hogy visszasírjam azt a világot. Ennyi jóról, amit a gyermekeink kapnak álmodni sem mertünk. Megbecsültük azt a keveset, ami jutott, és tudtunk örülni minden apróságnak. Húst egy héten csak egyszer, jó esetben kétszer ettünk. A szendvics két szelet kenyér közt egy kevés zsír. A darás tésztától csömöröm volt annyiszor ettünk (azóta sem eszem meg pedig nem vagyok válogatós). Internetes szörfözés helyett a barátaimmal kirándulásokat szerveztünk a környék erdeibe. Egymástól tanultuk meg melyik madár az, és mi a neve annak, ami felrepült előttünk. Megfigyeltük az állatokat, rókát, őzet, szarvast, ürgét, hörcsögöt.. Hazulról elcsent ruhaszárító kötéllel, kisbaltákkal felfegyverezve próbáltuk utánozni a Nagy Indián Könyvben olvasott történeteket. Ha untuk az indiánozsdit, horgásztunk a Marcalon, és megsütöttük a frissen fogott halat, ami nagyon finom volt. Vannak pillanatok, mikor rátör az emberre a nosztalgia, és megrohanják az emlékek. Van mire emlékezni, de azok a mai gyerekek, akik számítógép függök mire fognak majd emlékezni. Talán egy szép Fájlra? Sajnálom őket! Emlékek 2 A múló idő mindent megszépít. A rossz történések kitörlődnek, illetve utólag visszanézve pozitívan gondol az ember vissza rájuk. 1956-ban a téti úgynevezett” leányiskolába „jártam első osztályba. Az iskolával szemben volt a Hangya szövetkezet iroda háza ill. a boltja Ez a hely volt a falu központ. A forradalmi események (tüntetés, szónoklatok) a szövetkezet és az iskola közti téren zajlottak. Még ma is emlékszem a tanító néni riadt tekintetére, könnyeire, és mint a tyúk anyó próbált a szárnyai alá venni bennünket, óvni nehogy kimenjünk, és bajunk essen a fellázadt tömeg közt. Csak a tüntetés végeztével engedett haza bennünket. Pár nap szünet következett az iskolába aminek, mint afféle gyerekek nagyon örültünk. Közben a falut megszállták az orosz tankok. Gyermeki kíváncsisággal figyeltük a tankok körül járkáló idegen nyelven beszélő katonákat. Furcsa volt a szavuk, de még furcsább az ételeik: kocka alakú fekete kenyér, konzervek, és katlanban főtt káposztaleves; amiből azután jól lakattak bennünket, gyerekeket. Magyarázta az orosz katona, hogy vigyek szatyrot. Szaladok haza, mondom anyámnak szatyor, kell az orosznak, Vigyél fiam, az orosz jó ember biztos adni akar valamit. Úgy is történt, megrakták a szatyrom konzervvel, alig bírtam haza cipelni. Egy hétig konzerven élt a család. Mint 6 éves gyereknek ezek az emlékek maradtak meg bennem 56-. rol, ami lehet mások számára negatív, de nekem pozitív élmény volt, és úgy is gondolok vissza rá. Emlékek 3 Anyám hajnalba kelt, és nekiállt dagasztani. Hetente egyszer volt kenyérsütés, amikor az egy hétre való „mindennapit” kellett megsütni. Este bekészítette a lisztet, kovászt a dagasztóteknőbe, hogy reggelre átlangyuljon. Kemény munka volt a dagasztás, anyám szerint addig kellett a tésztát forgatni, gyúrni „míg az eresz meg nem csordul”; vagyis amíg a veríték nem kezd gyöngyözni a homlokán. A ledagasztott tésztát ruhával bélelt szakajtóba rakta, kelni. A szakajtó egy szalmából font zsompor volt. Kemencénk nem volt, ezért a helyi pékségbe vittük kisüttetni a kenyeret. Délután kellett menni a kisült kenyérért, ha anyám nem ért rá minket, gyerekeket küldött, hogy vigyük haza a kenyereket . A pékségben uralkodó fenséges kenyér illat azonnal elindította az éhség érzetünket. Alig vártuk hogy kiérjünk a pékségből, és beleharaphassunk a friss meleg kenyérbe, isteni íze volt. Mire hazaértünk, bizony igencsak fogyott a ropogós sercliből .A kenyér kör alakú volt ,ezért az egész széle az mind sercliből állt,amit azután körbe lehetett rágni. Otthon édesanyámtól kaptuk dorgálást, amiért megcsúfítottuk a szent eledelt, aminek a megszegése szertartásos volt nálunk. Visszaemlékezve az izére újra nyál csordul a számba, talán innét ered a kenyér szeretete, ami a mai napig is tart nálam. Ezért mindennapi a „Mindennapi Kenyér” Karácsonyi Köszöntés (Mendikálás) Szeretnék elmondani egy, a családunkban nagyon sokáig élő Karácsony Esti szokást. Mikor, és ki indította el, nem tudom (talán a nagyapám, vagy az ö nagyapja? ,lehet) én már beleszülettem, átvettem ,és hosszú ideig életbe tartottam .A gyertyagyújtás ,és az éjféli mise közt nagyon hosszú volt az idő. Ezt az időt kitöltendő találták ki az eleink, hogy kölcsönösen megköszöntik egymást, vagyis minden rokon –ismerős kap egy Karácsonyi szerenádot. Gyermekkoromban az apám volt ennek a szokásnak a lelke, amit nekem adott tovább. Hogy is működött? Megbeszélés szerint este hétre jöttünk össze páran, általában nálunk. Elindultunk, aztán az útba eső első rokon, ismerős házánál elénekeltük a Menyből az Angyalt vagy a Csendes Éjt. Megkínáltak a háziak egy pohár borral, süteménnyel, és mentünk egy házzal odébb, ahová már jöttek a velünk a megköszöntöttek is. Mire a menet visszaért az induló helyre úgy megszaporodott, hogy nem fért be a lakásba. A sok bor megtette a hatását, és sajnos az éjféli misére csak a töredék jutott el. Eddig a történet! Sajnos ez a szokás is, mint minden más, kiment a divatból! De ha te kedves barátom, ismerősöm, Karácsony Este meghallod az éneket, vedd úgy hogy nálad jártam, és megittuk a szeretet borát! Az Egyházi Pofonokról! Olvasom, hogy egy hitoktató megpofozott három gyereket. A hír előhozott belőlem egy régi történetet. 1960.-ban járunk. Negyedik osztályos voltam a téti iskolában. Édesanyám, aki hívő katolikus volt, szívügyének tekintette a vallásos képzésünket, és minden évben beíratott bennünket hittanra. Ez akkor úgy működött, hogy egy héten kétszer, a rendes tanítás után oda jött az iskolába a tisztelendő úr, és megtartotta a hittan órát. A tisztelendő úr szigorúan megkövetelte a vasárnapi misén való részvételt. Egyszer aztán úgy esett, hogy elindultam a vasárnapi misére, de útközben találkoztam a haverokkal, akik csábítottak menjünk ki a csohoba, mert már befagyott, és a hatalmas jégfelületen jókat lehet csúszkálni. Az új csigaszeges bakancsom ki kellett próbálni, hogy lehet vele keríteni. A mise aznap kimaradt. Kedden a hittan órán megkérdezte a tisztelendő úr: na, vasárnap ki nem volt a templomba? Senki sem jelentkezett, én sem! Találomra rám bökött. Te voltál? Nem tudtam most mit mondjak, hazudtam: igen voltam. Tovább kérdezett: és melyik misén voltál? Hát a nagy misén válaszoltam. És ki misézett? Tudtam, hogy a nagymisét mindig Ö szokta celebrálni, így hát válaszoltam: a tisztelendő úr. És milyen színű miseruha volt rajtam? Próba szerencse mondom: lila. Hazudsz! A zöld volt rajtam, na, gyere ki! Kimentem, és Ö a vonalzó élével kezdte keményen kopogtatni a fejem. A sokadik ütés után a helyemre szaladtam, felkaptam a táskám, a kabátom, és kirohantam az osztályból. Otthon édesanyámnak elmondtam mi történt velem. Gondolkodott majd azt mondta: ne menj fiam többet hittanra. mert a büntetés, és a megbocsájtás Isten, és nem a pap dolga! Így szakadtam el az egyháztól tíz éves koromba! Helyes volt, vagy nem ezt az óta sem tudtam eldönteni. Talán majd valamikor sokára odafent választ kapok rá. Ez volt az én történetem, ami remélem, sokakat elgondolkoztat! ,

Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



Sz.Lajos [ 2009-02-16 20:46 ]

Ferikém !
Nagyon szépek az írásaid,jó volt olvasni. Nosztalgikus emlékeket indítottak el bennem is.Szerencsére nekünk van mire emlékeznünk .
Sorra jöttek a képek : Kányahegy,Csangota,Marcal,"Csohó"- a gyermekkorból, sok-sok más (?) a későbbi évekről, a gyenesi nyaralásokról. Az iskolánkról,tanítóinkról.(mert akkor még voltak !)
Üdv. neked, és a kedves családodnak.
Sz.L.




zuTxifTWQPNrpCqDd [ 2008-12-13 06:10 ]

gIR6Pr zmvgemkkwsfc, [url=http://tuazjdokzpci.com/]tuazjdokzpci[/url], [link=http://jhywjjnkasnh.com/]jhywjjnkasnh[/link], http://iwpqnphmcavf.com/



Sz. Gyöngyi [ 2008-11-10 17:12 ]

Feri bácsi!

Nagyon tetszik a lap és őszintén gratulálok hozzá. Igaz én a lánya is lehetnék koromat tekintve, de jó olvasni az emlékeit. Az oldalt olvasva nekem is eszembe jut (ide kapcsolódva) egy régi szép emlék.
További jó egészséget és még sok-sok szép emlékírást.
Sz.Gyöngyi




B.Nagy Éva [ 2008-11-01 15:43 ]

Őszintén gratulálok a laphoz! Az emlékezés jó a léleknek, és van egy közös szerelmünk, csak én később láttam meg szintén Gyenesdiáson az akkor kék színű Balatont. A mai napig nem tudom elképzelni egy nyaramat sem a Balaton nélkül. Nevetnek is érte mikor mondom vagy énekelem: ,, Nekem a Balaton a riviéra, ....Feri! Sokat írj, mi meg elolvassuk! Üdvözlettel: B.Nagy Éva



Tar Judit [ 2008-09-10 09:29 ]

Kedves Feri!

Nagyon szimpatikus és őszinte az oldalad! Egy apró , 3 éves momentum kimaradt ugyan az életrajzodból, de ez ma már érthető. Én viszont erről sohasem feledkezem el, hisz ott jöttünk össze Csabával. Ott ismerkedtem meg Veled is. Remélem tudod ki vagyok, bár akkor még másként hívtak. Téti kötődésem nekem is van, ott élt apám és a testvéreim.
További jó egészséget kívánok és sok sikert az életben!

Jutka



Czéhmesterné Horváth Gizella [ 2008-09-10 08:57 ]

Szia Feri !
Csak gratullálni tudok a honlapodhoz. Írásaid, kedves és sok-sok emléket idéznek fel bennem is.
Kívánom, hogy sok történetet írj még, és könyv formájában is add ki.
Az utókor bizonyára sokat tanulhat belőle, és képet kap arról is, hogy mi hogyan éltük meg a gyerekkorunkat.
Jó egészséget kívánok Neked és kedves családoknak : Bence Gizi



Horváth Antal [ 2008-09-09 21:10 ]

Az előttem szólóhoz csatlakozom,igen én is így éreztem..
Aranyos a honlap gondolom sokat fog fejlődni, bővülni.
Ha esetleg kialakításra kerül egy olyan menü, hogy partnerek (banner) kedvenc lapjaim, linkek.
Szeretnék én egy oldalt ajánlani ehhez a menühöz.


Sok sikert és kitartást,
az egész családnak jó egészséget kívánok



Horváth Antal


http://www.honig.eoldal.hu/




Homolya Peti [ 2008-09-09 20:06 ]

Tiszteletem Feri Bá,

Igenigen szuper a honlap, végigolvastam, bizony el kell mondanom, volt hogy könny szökött a szemembe...van, akit soha nem feledünk

Üdv az egész Családnak! :-)

Peti (és a volt katkósok is...)



H.Magdi [ 2008-09-09 19:35 ]

Ferikém! Gratulálok! Magdi












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!