Cogito ergo sum : Gondolkodom, tehát vagyok ((Descartes) Mondandóm egy régi történettel kezdeném! A városunk (akkor még falunk) határában volt, és még ma is meg van egy nagyon szép kastély. A kastély és a hozzá tartozó birtok a Póky család tulajdonában volt, ezért is nevezték a kastélyt” Pókvárnak”. A huszadik század elejére a Póky család a dzsentrik sorsára jutott: elszegényedett. A birtokot és a hozzátartozó kastélyt kénytelenek voltak kiadni. A bérlő egy bécsi bankár, bizonyos Springer báró volt. A báró nem lakta folyamatosan a kastélyt, csak a vadászidényben látogatta meg a birtokot, mivel szenvedélyes vadász volt. Természetes hozta a barátait, akikkel hetekig tartottak a vadászatok, majd utána tivornyák. A báró érkezése előtt már hetekkel előbb el kezdődtek az előkészületek, takarítás, fűtés, hogy a bárót tiszta, és meleg kastély fogadja. A báró autójának érkezésekor felsorakozott a személyzet, és a cselédség, üdvözölni a gazdát. Megérkezik az autó, kiszáll a báró – Jó napot, na hogy vannak emberek- Élünk, nagyságos úr-, feleli az egyik öreg cseléd. –Maguk élnek? Maguk csak léteznek, élni én élek – mondta a báró! Eddig a bevezető, és ami ezután történt az már történelem. A vesztes háború után új rend következett, kiosztották a birtokot, és az addig csak „létező” cseléd, a saját birtokán meg tanult élni, hajtott dereka kiegyenesedett, a maga ura lett! A hatvanas években jött a TSZeszesítés, a földeket elvették, de a gazdákat, nem cselédként, hanem munkásként foglalkoztatták. Jött a rendszerváltás, és vele az úgynevezett kárpótlás, az új földosztás. De nem kapott ám mindenki, vagy ha kapott is csak egy-két holdat, amivel nem tudott mit kezdeni, így azután bagóért eladta! Akinek pénze ,és befolyása volt, az hatalmas birtokra tett szert. Az egyszerű mezőgazdasági munkás pedig –ha nem tudott az iparban elhelyezkedni- mehetett vissza cselédnek.(mezei munkásnak) Csak azon gondolkodom, hogy a mostani „földesurak” mikor fogják átvenni a Springer báró retorikáját! Vagy már át is vették?