Az emberi hangról! Nagyon sokat írtam e mai kor emberének megváltozott szemléletéről! A társadalom kettészakadásáról az emberek befordulásáról, és agresszívvá válásáról. Hiányoltam a közös dolgaink kibeszélését és a problémák megoldásra való közös törekvést. Mea culpa ! Meg kell követnem nagyon sok embertársamat, mert általánosságokat írtam, és ez így nem teljesen igaz. Az egyik párt aktivistájaként ajánlószelvény gyűjtést folytattam. Telefonon felhívtam kb. száz címet, bemutatkoztam és elmondtam a hívásom okát. A felhívottak nagy része udvariasan válaszolt : jöhetsz érte , vagy hogy már elígértem másnak . A százból talán hárman voltak durván elutasítóak ,de náluk ezt betudom „születési rendellenességnek”. Elindultam a megbeszélt helyekre, begyűjteni a „kopogtató szelvényeket” Már az első helyen úgy fogadtak, mint vendéget, hellyel, itallal kínáltak, és elkezdtünk beszélgetni. Egy óra elteltével elnézést kérve búcsúztam, hogy máshol is várnak. Következő helyen hasonlóan jártam, de ott már több mint egy órát töltöttem, és ez így ment minden helyen. Rá kellett jönnöm, az emberek szeretnek beszélgetni, megbeszélni egymással a napi híreket, a világ dolgait. Rájöttem az emberek alapvetően, szeretik egymást, de vannak, akiknek nem ez az érdeke, és mindent megtesznek, hogy az emberek gyűlöljék egymást! (az elv: oszd meg, és uralkodj) A nyolcvankét éves Erzsi néni ezt úgy fogalmazta meg: minden ház előtt volt pad ahol leültünk egy kis traccsolásra, sajnos ma kihasználatlanok ezek a padok, pedig igény meg volna rá!